Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Pourquoi s’agitent les nations, et les peuples méditent-ils la vanité?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Les rois de la terre se lèvent, et les princes consultent ensemble contre l’Éternel et contre son Oint:
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Rompons leurs liens, et jetons loin de nous leurs cordes!
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Celui qui habite dans les cieux se rira [d’eux], le Seigneur s’en moquera.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Alors il leur parlera dans sa colère, et, dans sa fureur, il les épouvantera:
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Et moi, j’ai oint mon roi sur Sion, la montagne de ma sainteté.
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Je raconterai le décret: l’Éternel m’a dit: Tu es mon Fils; aujourd’hui, je t’ai engendré.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Demande-moi, et je te donnerai les nations pour héritage, et, pour ta possession, les bouts de la terre;
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Tu les briseras avec un sceptre de fer; comme un vase de potier tu les mettras en pièces.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Et maintenant, ô rois, soyez intelligents; vous, juges de la terre, recevez instruction:
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Servez l’Éternel avec crainte, et réjouissez-vous avec tremblement;
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Embrassez le Fils, de peur qu’il ne s’irrite, et que vous ne périssiez dans le chemin, quand sa colère s’embrasera tant soit peu. Bienheureux tous ceux qui se confient en lui!
