Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Pourquoi les nations se déchaînent-elles? et les peuples complotent en vain?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Les rois de la terre prennent position, et les dirigeants se concertent, contre Yahvé et contre son oint, en disant,
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
« Brisons leurs liens, et jette leurs cordes loin de nous. »
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Celui qui est assis dans les cieux rira. Le Seigneur les tournera en dérision.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Puis il leur parlera dans sa colère, et les terrifier dans sa colère:
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
« Mais j'ai établi mon roi sur ma sainte colline de Sion. »
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Je vais raconter le décret: Yahvé m'a dit: « Tu es mon fils. Aujourd'hui, je suis devenu votre père.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Demande-moi, et je te donnerai les nations en héritage, les extrémités de la terre pour les posséder.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Tu les briseras avec une verge de fer. Tu les briseras comme le vase d'un potier. »
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Maintenant, soyez sages, vous les rois. Soyez instruits, juges de la terre.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Servez Yahvé avec crainte, et se réjouir en tremblant.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Rendez un hommage sincère au Fils, de peur qu'il ne se mette en colère et que vous ne périssiez en chemin, car sa colère va bientôt s'enflammer. Heureux tous ceux qui se réfugient en lui.
