Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Nu ka ta dukɔwo le nugbe ɖom, eye amewo le nu dzodzrowo ɖom?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Anyigbadzifiawo ɖo afɔ anyi sesĩe, eye dumegãwo ƒo ta kpli ɖe aɖaŋu me ɖe Yehowa kple eƒe amesiamina la ŋu.
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Wole gbɔgblɔm be, “Mina míado le Yehowa kple eƒe amesiamina la te, eye míana ablɔɖe mía ɖokuiwo.”
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Ame si woɖo zi dzi le dziƒo la ko nu, eye Yehowa ɖe alɔme le wo ŋu.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Tete wòka mo na wo le eƒe dɔmedzoe me, eye wòdo ŋɔdzi na wo le eƒe dziku helĩhelĩ me hegblɔ be,
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
“Meɖo nye ŋutɔ nye fia ɖe Zion, nye to kɔkɔe la dzi.”
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Maɖe gbeƒã Yehowa ƒe sedede la; Yehowa gblɔ nam be, “Wòe nye vinye ŋutsu, egbea mezu fofowò.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Biam, ne matsɔ dukɔwo awɔ wò domenyinui kple anyigba ƒe seƒewo ke awɔ tɔwòe.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Àtsɔ gafiatikplɔ aɖu wo dzii, eye àxlã wo ɖi, woakaka abe ale si ze gbãnae ene.”
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Eya ta mi fiawo, midze nunya, eye mi anyigbadzidumegãwo, miɖo to nuxlɔ̃ame.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Mitsɔ ɖokuibɔbɔ kple bubu subɔ Yehowa le dzidzɔ gã me kple dzodzo nyanyanya.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Mitsɔ ɖokuibɔbɔ do ɖe fia la ŋkume, ne menye nenema o la, ado dziku, eye wòatsrɔ̃ mi kpata, elabena eƒe dɔmedzoe ate ŋu afla ɣe sia ɣi. Woayra ame siwo katã tsɔe wɔ sitsoƒee.
