Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Whi gnastiden with teeth hethene men; and puplis thouyten veyn thingis?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
The kyngis of erthe stoden togidere; and princes camen togidere ayens the Lord, and ayens his Crist?
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Breke we the bondis of hem; and cast we awei the yok of hem fro vs.
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
He that dwellith in heuenes schal scorne hem; and the Lord schal bimowe hem.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Thanne he schal speke to hem in his ire; and he schal disturble hem in his stronge veniaunce.
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Forsothe Y am maad of hym a kyng on Syon, his hooli hil; prechynge his comaundement.
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
The Lord seide to me, Thou art my sone; Y haue gendrid thee to dai.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Axe thou of me, and Y schal yyue to thee hethene men thin eritage; and thi possessioun the termes of erthe.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Thou schalt gouerne hem in an yrun yerde; and thou schalt breke hem as the vessel of a pottere.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
And now, ye kyngis, vndurstonde; ye that demen the erthe, be lerud.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Serue ye the Lord with drede; and make ye ful ioye to hym with tremblyng.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Take ye lore; lest the Lord be wrooth sumtyme, and lest ye perischen fro iust waie. Whanne his `ire brenneth out in schort tyme; blessed ben alle thei, that tristen in hym.
