Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Why do the heathen rage, and the people imagine a vain thing?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
The kings of the earth set themselves, and the rulers take counsel together, against the LORD, and against his anointed, saying,
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Let us break their bands asunder, and cast away their cords from us.
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
He that sitteth in the heavens shall laugh: the Lord shall have them in derision.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Then shall he speak to them in his wrath, and trouble them in his great displeasure.
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Yet have I set my king upon my holy hill of Zion.
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
I will declare the decree: the LORD hath said to me, Thou art my Son; this day have I begotten thee.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Ask of me, and I shall give thee the heathen for thy inheritance, and the uttermost parts of the earth for thy possession.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Thou shalt break them with a rod of iron; thou shalt dash them in pieces like a potter’s vessel.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Be wise now therefore, O ye kings: be instructed, ye judges of the earth.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Kiss the Son, lest he be angry, and ye perish from the way, when his wrath is kindled but a little. Blessed are all they that put their trust in him.
