Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Why do the nations rage, and the peoples plot a vain thing?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

The kings of the earth take a stand, and the rulers take counsel together, against Adonai, and against his Anointed, saying,

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Let’s break their bonds apart, and cast their cords from us.”

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

He who sits in the heavens will laugh. 'Adonay [Lord] will have them in derision.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Then he will speak to them in his anger, and terrify them in his wrath:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

“Yet I have set my King on my holy hill of Zion [Mountain ridge, Marking].”

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

I will tell of the statute. Adonai said to me, “You are my son. Today I have become your father.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Ask of me, and I will give the nations for your inheritance, the uttermost parts of the earth for your possession.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

You shall break them with a rod of iron. You shall dash them in pieces like pottery.”

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Now therefore be wise, you kings. Be instructed, you judges of the earth.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Abad ·Serve· Adonai with fear, and rejoice with trembling.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Kiss the Son, lest he be angry, and you perish on the way, for his wrath will soon be kindled. Blessed are all those who take refuge in him.