Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Why do the heathen rage, And the nations meditate a vain thing?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Why do the kings of the earth rise up, And the princes combine together, Against Jehovah, and against his anointed king?
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
“Let us break their bonds asunder; Let us cast away from us their fetters!”
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
He that sitteth in heaven will laugh; The Lord will have them in derision.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Then shall he speak to them in his wrath, And confound them in his hot displeasure.
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
“I myself have anointed my king, Upon Zion, my holy hill!”
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
I will declare the decree of Jehovah: He hath said to me, “Thou art my son; This day I have begotten thee.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Ask of me, and I will give thee the nations for thine inheritance, And the ends of the earth for thy possession.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Thou shalt break them with a rod of iron; Thou shalt dash them in pieces like a potter's vessel.”
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Be wise, therefore, O ye kings! Be admonished, ye rulers of the earth!
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Be subject to Jehovah with awe, And fear with trembling!
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Kiss the son, lest He be angry, and ye perish in your way; For soon shall his wrath be kindled. Happy are all they who seek refuge in him.
