Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Why do the nations rage, and the peoples plot in vain?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

The kings of the earth take a stand, and the rulers take counsel together, against Jehovah, and against his Anointed:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

"Let's tear off their shackles, and throw off their ropes from us."

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

The one who sits in the heavens laughs. Jehovah scoffs at them.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Then he will speak to them in his anger, and terrify them in his wrath:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

"But I myself have installed my king on Zion, my holy mountain."

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

I will tell of the decree. Jehovah said to me, "You are my son. Today I have become your father.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Ask of me, and I will give the nations as your inheritance, and the farthest parts of the earth for your possession.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

You shall rule them with an iron scepter. You shall dash them in pieces like a potter's vessel."

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Now therefore, you kings, be wise; receive correction, you judges of the earth.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Serve Jehovah with fear, and rejoice with trembling.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Do homage in purity, lest he be angry, and you perish in the way, when his anger is suddenly kindled. Blessed are all those who take refuge in him.