Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Why are the nations in an uproar? And why do the peoples mutter in vain?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
The kings of the earth stand up, and the rulers take counsel together, against the LORD, and against His anointed:
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
'Let us break their bands asunder, and cast away their cords from us.'
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
He that sitteth in heaven laugheth, the Lord hath them in derision.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Then will He speak unto them in His wrath, and affright them in His sore displeasure:
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
'Truly it is I that have established My king upon Zion, My holy mountain.'
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
I will tell of the decree: the LORD said unto me: 'Thou art My son, this day have I begotten thee.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Ask of Me, and I will give the nations for thine inheritance, and the ends of the earth for thy possession.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Thou shalt break them with a rod of iron; thou shalt dash them in pieces like a potter's vessel.'
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Now therefore, O ye kings, be wise; be admonished, ye judges of the earth.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Do homage in purity, lest He be angry, and ye perish in the way, when suddenly His wrath is kindled. Happy are all they that take refuge in Him.
