Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Why do the nations rage and the peoples plot in vain?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

The kings of the earth take their stand and the rulers gather together, against the LORD and against His Anointed One:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Let us break Their chains and cast away Their cords.”

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

The One enthroned in heaven laughs; the Lord taunts them.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Then He rebukes them in His anger, and terrifies them in His fury:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

“I have installed My King on Zion, upon My holy mountain.”

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

I will proclaim the decree spoken to Me by the LORD: “You are My Son; today I have become Your Father.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Ask Me, and I will make the nations Your inheritance, the ends of the earth Your possession.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

You will break them with an iron scepter; You will shatter them like pottery.”

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Therefore be wise, O kings; be admonished, O judges of the earth.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Kiss the Son, lest He be angry and you perish in your rebellion, when His wrath ignites in an instant. Blessed are all who take refuge in Him.