Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Angʼo momiyo ogendini chano timo marach kendo ji chano jiemo kayiem nono?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Ruodhi mag piny osebiro kanyakla kendo jotelo pimo wach kaachiel, mondo giked gi Jehova Nyasaye kendo giked gi ngʼate mowir.

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Giwacho ni, wachoduru nyorochegi; kendo wawit ratekegi kucha.”

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

To Jal mobet e kom loch e polo to nyierogi anyiera, Ruoth goyonegi siboi.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Eka okwerogi kokecho kendo obwogogi kopongʼ gi mirima mager, kowacho niya,

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

“Aseketo Ruoth ma adwaro e Sayun, goda maler.”

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Abiro hulo chenro mag Jehova Nyasaye ma ok lokre: Nowachona niya, “In wuoda; kawuono asedoko wuonu.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Omiyo kwaya gima idwaro mondo aket ogendini duto obed girkeni mari, mondo piny ngima obed mwanduni.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Initelnigi kod ludhi mar nyinyo; kendo initogi matindo tindo ka agulu.”

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Kuom mano, un ruodhi, beduru mariek; tangʼuru un joloch mag piny.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Tiuru ne Jehova Nyasaye gi luoro kendo moruru e nyime gi luoro.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Bolreuru e nyim Wuowi, nono to dipo kokecho kodu mi dongʼad ndalou, motieku, nimar iye nyalo wangʼ kodu kadiemo wangʼ. Ji duto mogeno kuome gin joma ogwedhi.