Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Hvorfor fnyser Hedninger, hvi pønser Folkefærd paa, hvad faafængt er?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Jordens Konger rejser sig, Fyrster samles til Raad mod HERREN og mod hans Salvede:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

»Lad os sprænge deres Baand og kaste Rebene af os!«

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Han, som troner i Himlen, ler, Herren, han spotter dem.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Saa taler han til dem i Vrede, forfærder dem i sin Harme:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

»Jeg har dog indsat min Konge paa Zion, mit hellige Bjerg!«

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Jeg kundgør HERRENS Tilsagn. Han sagde til mig: »Du er min Søn, jeg har født dig i Dag!

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Bed mig, og jeg giver dig Hedningefolk til Arv og den vide Jord i Eje;

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

med Jernspir skal du knuse dem og sønderslaa dem som en Pottemagers Kar!«

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Og nu, I Konger, vær kloge, lad eder raade, I Jordens Dommere,

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

tjener HERREN i Frygt, fryd jer med Bæven!

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Kysser Sønnen, at ikke han vredes og I forgaar! Snart blusser hans Vrede op. Salig hver den, der lider paa ham!