< Zsoltárok 2 >
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Hvorfor fnyse Hedningerne, og grunde Folkene paa Forfængelighed?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Jordens Konger rejse sig, og Fyrsterne raadslaa tilsammen imod Herren og imod hans salvede:
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
„Lader os sønderrive deres Baand og kaste deres Reb af os!‟
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Han, som bor i Himlene, ler; Herren spotter dem.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Da skal han tale til dem i sin Vrede og forfærde dem i sin Harme:
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
„Jeg har dog indsat min Konge over Zion, mit hellige Bjerg.‟
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Jeg vil fortælle om et beskikket Raad; Herren sagde til mig: Du er min Søn; jeg fødte dig i Dag.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Begær af mig, saa vil jeg give dig Hedningerne til din Arv og Jordens Grænser til din Ejendom.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Du skal sønderslaa dem med et Jernspir, ligesom Pottemagerkar skal du sønderbryde dem.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Og nu, I Konger, handler klogelig! lader eder undervise, I Dommere paa Jorden!
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Tjener Herren med Frygt og fryder eder med Bæven!
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Kysser Sønnen, at han ikke bliver vred, og I skulle omkomme paa Vejen; thi om et lidet vil hans Vrede optændes; salige alle de, som forlade sig paa ham!