Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

外邦為甚麼爭鬧？ 萬民為甚麼謀算虛妄的事？

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

世上的君王一齊起來， 臣宰一同商議， 要敵擋耶和華並他的受膏者，

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

說：我們要掙開他們的捆綁， 脫去他們的繩索。

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

那坐在天上的必發笑； 主必嗤笑他們。

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

那時，他要在怒中責備他們， 在烈怒中驚嚇他們，

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

說：我已經立我的君 在錫安－我的聖山上了。

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

受膏者說：我要傳聖旨。 耶和華曾對我說：你是我的兒子， 我今日生你。

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

你求我，我就將列國賜你為基業， 將地極賜你為田產。

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

你必用鐵杖打破他們； 你必將他們如同窯匠的瓦器摔碎。

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

現在，你們君王應當省悟！ 你們世上的審判官該受管教！

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

當存畏懼事奉耶和華， 又當存戰兢而快樂。

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

當以嘴親子，恐怕他發怒， 你們便在道中滅亡， 因為他的怒氣快要發作。 凡投靠他的，都是有福的。