Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

【默西亞必勝】萬邦為什麼囂張，眾民為什麼妄想？

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

世上列民群集一堂，諸侯畢至聚首相商，反抗上主，反抗他的受傅者：

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

來！我們掙斷他們的綑綁，我們擺脫他們的繩韁！

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

坐於天上者在冷笑，我主對他們在熱嘲。

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

在震怒中對他們發言，在氣焰中對他們喝道：

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

我已祝聖我的君王，在熙雍我的聖山上。

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

我要傳報上主的聖旨：上主對我說：你是我的兒子，我今日生了你。

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

你向我請求，我必將萬民賜你作產業，我必將八極賜你作領地。

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

你必以鐵杖將他們粉碎，就如打破陶匠的瓦器。

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

眾王！你們現在應當自覺，大地掌權者！你們應受教：

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

應以敬愛之情事奉上主，戰戰兢兢向祂跪拜叩首；

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

以免祂發怒將你們滅於中途，因為祂的怒火發怒非常快速。凡一切投奔祂的人真是有福。