Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Защо се разоряват народите, И племената намислюват суета?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Опълчват се земните царе, И управниците се наговарят заедно, Против Господа и против Неговия помазаник, като казват:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Нека разкъсаме връзките им, И нека отхвърлим от себе си въжетата им.

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Тоя, Който седи на небесата, ще се смее; Господ ще им се поругае.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Това ще им продума в гнева Си, И в тежкото Си негодувание ще ги смути, казвайки:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Но Аз поставих Царя Си На Сион, светия Мой хълм.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Аз ще изявя постановлението; Господ ми каза: Ти си Мой Син; Аз днес те родих.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Поискай от Мене и Аз ще ти дам народите за твое наследство, И земните краища за твое притежание.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Ще ги съкрушиш с желязна тояга, Ще ги строшиш като грънчарски съд.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Сега, прочее, вразумете се, о царе; Научете се земни съдии.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Слугувайте на Господа със страх, И радвайте се с трепет.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Целувайте Избраника, за да се не разгневи, Та погинете в пътя; Защото скоро ще пламне Неговият гняв. Блажени са всички, които се надяват на Него.