Zsoltárok 19

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

In finem, Psalmus David. Cæli enarrant gloriam Dei, et opera manuum eius annunciat firmamentum.

2 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

Dies diei eructat verbum, et nox nocti indicat scientiam.

3 Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:

Non sunt loquelæ, neque sermones, quorum non audiantur voces eorum.

4 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

In omnem terram exivit sonus eorum: et in fines orbis terræ verba eorum.

5 Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

In sole posuit tabernaculum suum: et ipse tamquam sponsus procedens de thalamo suo: Exultavit ut gigas ad currendam viam,

6 Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.

a summo cælo egressio eius: Et occursus eius usque ad summum eius: nec est qui se abscondat a calore eius.

7 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.

Lex Domini immaculata convertens animas: testimonium Domini fidele, sapientiam præstans parvulis.

8 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

Iustitiæ Domini rectæ, lætificantes corda: præceptum Domini lucidum; illuminans oculos.

9 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

Timor Domini sanctus, permanens in sæculum sæculi: iudicia Domini vera, iustificata in semetipsa.

10 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

Desiderabilia super aurum et lapidem pretiosum multum: et dulciora super mel et favum.

11 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

Etenim servus tuus custodit ea, in custodiendis illis retributio multa.

12 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

Delicta quis intelligit? ab occultis meis munda me:

13 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.

et ab alienis parce servo tuo. Si mei non fuerint dominati, tunc immaculatus ero: et emundabor a delicto maximo.

14 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.

Et erunt ut complaceant eloquia oris mei: et meditatio cordis mei in conspectu tuo semper. Domine adiutor meus, et redemptor meus.