Zsoltárok 19

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

In finem. Psalmus David. [Cæli enarrant gloriam Dei, et opera manuum ejus annuntiat firmamentum.

2 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

Dies diei eructat verbum, et nox nocti indicat scientiam.

3 Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:

Non sunt loquelæ, neque sermones, quorum non audiantur voces eorum.

4 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

In omnem terram exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum.

5 Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

In sole posuit tabernaculum suum; et ipse tamquam sponsus procedens de thalamo suo. Exsultavit ut gigas ad currendam viam;

6 Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.

a summo cælo egressio ejus. Et occursus ejus usque ad summum ejus; nec est qui se abscondat a calore ejus.

7 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.

Lex Domini immaculata, convertens animas; testimonium Domini fidele, sapientiam præstans parvulis.

8 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

Justitiæ Domini rectæ, lætificantes corda; præceptum Domini lucidum, illuminans oculos.

9 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

Timor Domini sanctus, permanens in sæculum sæculi; judicia Domini vera, justificata in semetipsa,

10 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

desiderabilia super aurum et lapidem pretiosum multum, et dulciora super mel et favum.

11 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

Etenim servus tuus custodit ea; in custodiendis illis retributio multa.

12 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

Delicta quis intelligit? ab occultis meis munda me;

13 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.

et ab alienis parce servo tuo. Si mei non fuerint dominati, tunc immaculatus ero, et emundabor a delicto maximo.

14 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.

Et erunt ut complaceant eloquia oris mei, et meditatio cordis mei in conspectu tuo semper. Domine, adjutor meus, et redemptor meus.]