Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
En Psalm, till att föresjunga, Davids, Herrans tjenares; hvilken denna visos ord talade till Herran, på den tid Herren honom hulpit hade ifrå hans fiendars hand, och ifrå Sauls hand; Och sade: Hjerteliga, kär hafver jag dig, Herre, min starkhet;
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Herre, min klippa, min borg, min förlossare; min Gud, min tröst, den jag mig vid håller; min sköld, och min salighets horn, och mitt beskydd.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Jag vill lofva och åkalla Herren; så blifver jag ifrå mina ovänner förlöst.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Ty dödsens band hafva, omfattat mig, och Belials bäcker förskräckt mig.
Helvetes band hafva omfattat mig, och dödsens snaror öfverfallit mig. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
När jag är i ångest, så åkallar jag Herran, och ropar till min Gud; så hörer han mina röst af sitt tempel, och mitt rop kommer för honom till hans öron.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Jorden bäfvade och gaf sig, och bergens grundvalar rördes och bäfvade, då han vred var.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Damb gick upp af hans näso, och förtärande eld af hans mun; så att det ljungade deraf.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Han böjde himmelen, och for neder, och mörker var under hans fötter.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Och han för uppå Cherub, och flög; han sväfde på vädrens vingar.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Hans tjäll omkring honom var mörker, och svart tjockt moln, der han inne fördold var.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Af skenet för honom delte sig skyn, med hagel och ljungande.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Och Herren dundrade i himmelen; och den Högste lät sitt dunder ut, med hagel och ljungande.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Han sköt sina skott, och förströdde dem; han lät fast ljunga, och förskräckte dem.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Der såg man vattuådrorna; och jordenes grund vardt blottad, Herre, af ditt straff, af dine näsos anda och blåst.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Han sände utaf höjdene, och hemtade mig; och drog mig utu stor vatten.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Han halp mig ifrå mina starka fiendar; ifrå mina hatare, som mig för mägtige voro;
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
De mig öfverföllo i mins motgångs tid; och Herren vardt min tröst.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Och han förde mig ut på rymdena; han tog mig derut; ty han hade lust till mig.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Herren gör väl emot mig, efter mina rättfärdighet; han vedergäller mig efter mina händers renhet.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Ty jag håller Herrans vägar, och är icke ogudaktig emot min Gud.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Ty alla hans rätter hafver jag för ögon, och hans bud kastar jag icke ifrå mig.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Men jag; är utan vank för honom, och bevarar mig för min synd.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Derföre vedergäller mig Herren, efter mina rättfärdighet; efter mina händers renhet för hans ögon.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Med de heliga äst du helig; och med de fromma, äst du from;
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Och med de rena äst du ren; och vid de afvoga ställer du dig afvog.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Ty du hjelper det elända folket, och de höga ögon förnedrar du.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Ty du upplyser mina lykto; Herren, min Gud, gör mitt mörker ljust.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Ty med dig kan jag nederlägga krigsfolk, och med minom Gud öfver muren springa.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Guds vägar äro utan vank; Herrans tal äro genomluttrad; han är en sköld allom dem som trösta uppå honom.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Ty ho är en Gud, utan Herren; eller en starker, utan vår Gud?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Gud omgjordar mig med kraft, och gör mina vägar utan vank.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Han gör mina fötter lika som hjortars, och sätter mig på mina höjder.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Han lärer mina hand strida, och min arm spänna kopparbågan.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Och du gifver mig dins salighets sköld, och din högra hand stärker mig; och när du förnedrar mig, gör du mig storan.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Du gör under mig rum till att gå, att mina fötter icke skola slinta.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Jag vill jaga efter mina fiendar, och gripa dem; och intet omvända, tilldess jag hafver nederlagt dem.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Jag skall slå dem, och de skola icke kunna mig emotstå; de måste falla under mina fötter.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Du kan rusta mig med starkhet till strid; du kan kasta dem under mig, som sig emot mig sätta.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Du gifver mig mina fiendar på flyktena, att jag må förstöra mina hatare.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
De ropa, men der är ingen hjelpare: till Herran, men han svarar dem intet.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Jag skall sönderstöta dem som stoft för vädret; jag skall bortkasta dem såsom träck på gatomen.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Du hjelper mig ifrå det trätosamma folket, och gör mig till ett hufvud ibland Hedningarna; ett folk, som jag intet kände, tjenar mig.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Det hörer mig med hörsam öron; men de främmande barn förneka mig.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
De främmande barn försmäkta, och brytas i sina bojor.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Herren lefver, och lofvad vare min tröst; och mins salighets Gud varde upphöjd.
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Gud, som mig hämnd gifver, och tvingar folken under mig;
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Den mig hjelper ifrå mina fiendar, och upphöjer mig ifrå dem, som sätta sig emot mig; du hjelper mig ifrå de vrånga.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Derföre vill jag tacka dig, Herre, ibland Hedningarna, och lofsjunga dino Namne;
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Den sinom Konung stor salighet bevisar, och gör sinom smorda godt; David, och hans säd evinnerliga.
