Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Para el director del coro. Un salmo de David, el siervo del Señor, quien recitó palabras de su canción al Señor el día que lo salvó de todos sus enemigos y de Saúl. Él cantó así: Te amo, ¡Oh, Señor! Eres mi fuerza.
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
El Señor es mi roca, mi fortaleza y mi Salvador. Él es mi Dios, la roca que me protege. Me cuida del peligro. Su poder es como un escudo, y me mantiene a salvo.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Clamo pidiendo la ayuda del Señor, quien merece toda alabanza, y me salvó de los que me odiaban.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Las sogas de la muerte me rodeaban, las aguas de la destrucción se agitaban sobre mí y me ahogaban.
La tumba enrollaba sus cuerdas a mi alrededor, y la muerte me ponía trampas. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
En mi desesperación, clamé al Señor; oré a mi Dios pidiéndole ayuda. Oyó mi voz desde su Templo. Mi grito de ayuda llegó a sus oídos.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
La tierra se sacudió y tembló. Los fundamentos de las montañas se estremecieron por su ira.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Humo salió de sus fosas nasales y fuego de su boca. Había carbones ardientes quemándose delante de él.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Abrió los cielos y descendió, con nubes negras debajo de sus pies.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Cabalgando sobre un ángel voló, surcando los cielos sobre las alas del viento.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Se escondió en la oscuridad, cubriéndose con negras nubes tormentosas.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Granizos y brasas de fuego salieron volando de su gloria y resplandor, pasando a través de nubes gruesas.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
La voz del Altísimo se escuchó como un trueno en el cielo. Entre el granizo y las brasas ardientes.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Lanzó sus flechas, dispersando a sus enemigos; guiándolos con sus rayos de luz.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Rugiste, ¡Oh Señor! Y por el poder del viento que salió de tus fosas nasales los valles del mar fueron expuestos, y las bases de la tierra quedaron al descubierto.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Bajó su mano desde arriba, me agarró y me sostuvo. Él me sacó de las aguas profundas.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Me rescató de mis enemigos más poderosos, de aquellos que me odiaban y que eran mucho más fuertes que yo.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Vinieron a mí en mi peor momento, pero el Señor me sostuvo.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Él me liberó, me rescató porque es mi amigo.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
El Señor me recompensó porque hago lo recto. Me ha retribuido porque soy inocente.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Porque he seguido los caminos de Dios. No he pecado alejándome de Él.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
He mantenido su ley en mi mente; no he ignorado sus mandamientos.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Me hallo sin culpa ante sus ojos; me mantengo firme ante el pecado.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
El Señor me premió por hacer lo correcto. Y soy inocente ante sus ojos.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Pones tu confianza en aquellos que confían también; les muestras integridad a los íntegros.
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Te muestras en toda tu pureza a aquellos que son puros, pero revelas tu inteligencia a los que son astutos.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Salvas al los humildes, pero haces caer a los orgullosos.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
¡Enciendes mi lámpara! Señor, Dios mío, ¡Iluminas mi oscuridad!
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Contigo, puedo pelear contra una tropa de soldados; contigo, Dios mío, puedo trepar las paredes de una fortaleza.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Los caminos de Dios son perfectos. La palabra de Dios es fiel. Es un refugio y un escudo para todos aquellos que vienen en busca de protección.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Porque, ¿Quién es Dios si no es nuestro Señor? ¿Quién es la roca, si no es nuestro Dios?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Dios me da fortaleza y me mantiene a salvo.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Él me hace ir a pasos firmes como el venado. Me da la seguridad que necesito para caminar por las alturas sin miedo.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Me enseña a pelear en una batalla. Me da la fuerza para tensar arcos de bronce.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Me proteges con la coraza de tu salvación; me apoyas con tu diestra poderosa; tu poder me ha hecho crecer.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Me diste un espacio en el cual caminar, e impediste que mi pie resbalara.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Perseguí a mis enemigos, y los atrapé. No volví hasta que los hube destruido a todos.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Los retuve en el piso, y no se pudieron levantar. Cayeron ante mis pies.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Me hiciste fuerte para la batalla; hiciste que todos aquellos que se levantaron en mi contra, cayeran de rodillas ante mí.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Hiciste que mis enemigos huyeran. Destruí a todos mis enemigos.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Lloraron y clamaron por ayuda, pero nadie vino a rescatarlos. Incluso llamaron al Señor, pero él no respondió.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Los desmenucé hasta el polvo, como el polvo que se esparce con el viento. Los pisoteé como al lodo de las calles.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Me rescataste del pueblo rebelde. Me hiciste gobernador de las naciones. Personas que no conocía, ahora me sirven.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Tan pronto como oyen de mí, obedecen. Los extranjeros tiemblan ante mi presencia.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Temen, y salen temblando de sus refugios.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
¡El Señor vive! ¡Bendita sea mi roca! ¡Que el señor que salva sea alabado!
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
El Señor fue mi vengador, sometió a los pueblos debajo de mí,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Me rescató de aquellos que me odiaban. Tú, Señor, me proteges de aquellos que se rebelan contra mí. Me salvas de los hombres violentos.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Por eso te alabaré entre as naciones, Señor. Cantaré alabanzas acerca de quien tú eres.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Has salvado al rey tantas veces, mostrándole tu amor inefable a David, tu ungido, y a sus descendientes para siempre.
