< Zsoltárok 18 >

1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Til songmeisteren; av Herrens tenar David, som førde fram for Herren ordi i denne songen den dag då Herren hadde frelst honom frå alle hans fiendar og frå Saul. Og han sagde: Herre, eg hev deg hjarteleg kjær, min styrke!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Herren er min berggrunn og mi festning og min frelsar; min Gud er mitt berg som eg flyr til, min skjold og mitt frelsehorn, mi borg.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Eg kallar på Herren som er høglova, og vert frelst frå mine fiendar.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Daudsens reip var spente um meg, og bekkjer av vondskap skræmde meg.
5 A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. (Sheol h7585)
Helheims reip var snørde um meg, daudsens snaror fanga meg. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
I mi trengsla kalla eg på Herren, og eg ropa til min Gud; han høyrde frå sitt tempel mi røyst, og mitt rop kom for hans andlit, til hans øyro.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Og jordi skok og riste seg, og grunnvollarne i fjelli skalv, og dei skok seg, for han var vreid.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Røyk steig upp or hans nase, og eld frå hans munn åt um seg; gloande kol loga frå honom.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Og han lægde himmelen og steig ned, og det var kolmyrker under hans føter.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Og han for fram på kerub, og flaug og sveiv på vengjerne åt vinden.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Og han gjorde myrker til sitt åklæde rundt ikring seg, til sitt tjeld myrke vatn, tjukke skyer.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Frå glansen for hans andlit for hans skyer fram, hagl og gloande kol.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Og Herren tora i himmelen, den Høgste let si røyst ljoda: hagl og gloande kol.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Og han sende ut sine piler og spreidde deim ikring, og eldingar i mengd og fortulla deim.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Då kom djupålarne i vatnom til synes, og grunnvollarne i jordi vart berrsynte ved ditt trugsmål, Herre, ved andepusten frå din nase.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Han rette ut handi frå det høge, han greip meg; han drog meg upp or store vatn.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Han frelste meg frå min megtige fiende og frå mine hatarar, for dei var meg for sterke.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Dei for imot meg på min motgangs dag; men Herren vart min studnad.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Han førde meg ut i vidt rom; han frelste meg, for han hadde hugnad i meg.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Herren gjorde med meg etter mi rettferd, han lønte meg etter reinleiken i mine hender.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
For eg tok vare på Herrens vegar og fall ikkje i vondskap frå min Gud.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
For alle hans lover hadde eg for auga, hans bodord støytte eg ikkje frå meg.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Og eg var ulastande for honom og tok meg i vare for mi synd.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Og Herren lønte meg etter mi rettferd, etter reinleiken i mine hender for hans augo.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Mot den godlyndte syner du deg godlyndt, mot ulastande mann syner du deg ulastande,
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
mot den reine syner du deg rein, mot den rangsnudde gjer du deg rang.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
For du frelser arme folk og tvingar høge augo ned.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
For du let mi lampa lysa klårt, Herren, min Gud, gjer mitt myrker bjart.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
For ved deg renner eg mot herflokkar, og ved min Gud spring eg yver murar.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Gud, ulastande er hans veg; Herrens ord er skirt, han er ein skjold for alle deim som flyr til honom.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
For kven er Gud forutan Herren, og kven er eit berg utan vår Gud?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Den Gud som gyrder meg med kraft og gjer min veg ulastande,
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
som gjev meg føter liksom hindarne og set meg upp på mine høgder,
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
som lærer upp mine hender til strid, so mine armar spenner koparbogen.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Og du gav meg di frelsa til skjold, di høgre hand studde meg, og di småminking gjorde meg stor.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Du gjorde vidt rom åt mine stig under meg, og mine oklo vagga ikkje.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Eg forfylgde mine fiendar og nådde deim og vende ikkje um fyrr eg hev gjort av med deim.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Eg slo deim i knas, so dei vann ikkje reisa seg; dei fell under føter.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Og du gyrde meg med kraft til striden; du bøygde under meg deim som stod upp imot meg.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Du let mine fiendar snu ryggen til meg, og mine hatarar, deim rudde eg ut.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Dei ropa - men der var ingen frelsar - til Herren, men han svarar deim ikkje.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Og eg smuldrar deim som dust for vinden; som søyla på gator slo eg deim ut.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Du frelste meg frå folke-ufred; du sette meg til hovud for heidningar; folk som eg ikkje kjende, tente meg.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Ved gjetordet um meg lydde dei meg; framande folk smeikte for meg.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Framande folk visna av og gjekk skjelvande ut or sine borger.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Herren liver, og lova er han, mitt berg, og upphøgd er den Gud som meg frelser,
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
den Gud som gjev meg hemn og legg folkeslag under meg,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
som frelser meg frå mine fiendar; ja - du lyfter meg høgt yver deim som stend imot meg, frå valdsmannen bergar du meg.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Difor vil eg prisa deg millom heidningarne, Herre, og lovsyngja ditt namn.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Han gjer frelsa stor for sin konge, og gjer miskunn mot den som er salva av honom, mot David og hans ætt til æveleg tid.

< Zsoltárok 18 >