Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
In finem, puero Domini David, qui locutus est Domino verba cantici huius, in die, qua eripuit eum Dominus de manu omnium inimicorum eius, et de manu Saul, et dixit: Diligam te Domine fortitudo mea:
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Dominus firmamentum meum, et refugium meum, et liberator meus. Deus meus adiutor meus, et sperabo in eum. Protector meus, et cornu salutis meæ, et susceptor meus.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Laudans invocabo Dominum: et ab inimicis meis salvus ero.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Circumdederunt me dolores mortis: et torrentes iniquitatis conturbaverunt me.
Dolores inferni circumdederunt me: præoccupaverunt me laquei mortis. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
In tribulatione mea invocavi Dominum, et ad Deum meum clamavi: et exaudivit de templo sancto suo vocem meam: et clamor meus in conspectu eius, introivit in aures eius.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Commota est, et contremuit terra: fundamenta montium conturbata sunt, et commota sunt, quoniam iratus est eis.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Ascendit fumus in ira eius: et ignis a facie eius exarsit: carbones succensi sunt ab eo.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Inclinavit cælos, et descendit: et caligo sub pedibus eius.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Et ascendit super cherubim, et volavit: volavit super pennas ventorum.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Et posuit tenebras latibulum suum, in circuitu eius tabernaculum eius: tenebrosa aqua in nubibus aeris.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Præ fulgore in conspectu eius nubes transierunt, grando et carbones ignis.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Et intonuit de cælo Dominus, et Altissimus dedit vocem suam: grando et carbones ignis.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Et misit sagittas suas, et dissipavit eos: fulgura multiplicavit, et conturbavit eos.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Et apparuerunt fontes aquarum, et revelata sunt fundamenta orbis terrarum: Ab increpatione tua Domine, ab inspiratione Spiritus iræ tuæ.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Misit de summo, et accepit me: et assumpsit me de aquis multis.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Eripuit me de inimicis meis fortissimis, et ab his qui oderunt me: quoniam confortati sunt super me.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Prævenerunt me in die afflictionis meæ: et factus est Dominus protector meus.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Et eduxit me in latitudinem: salvum me fecit, quoniam voluit me.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Et retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam, et secundum puritatem manuum mearum retribuet mihi:
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Quia custodivi vias Domini, nec impie gessi a Deo meo.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Quoniam omnia iudicia eius in conspectu meo: et iustitias eius non repuli a me.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Et ero immaculatus cum eo: et observabo me ab iniquitate mea.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Et retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum puritatem manuum mearum in conspectu oculorum eius.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Cum sancto sanctus eris, et cum viro innocente innocens eris:
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
et cum electo electus eris: et cum perverso perverteris.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Quoniam tu populum humilem salvum facies: et oculos superborum humiliabis.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Quoniam tu illuminas lucernam meam Domine: Deus meus illumina tenebras meas.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Quoniam in te eripiar a tentatione, et in Deo meo transgrediar murum.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Deus meus impolluta via eius: eloquia Domini igne examinata: protector est omnium sperantium in se.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Quoniam quis Deus præter Dominum? aut quis Deus præter Deum nostrum?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Deus qui præcinxit me virtute: et posuit immaculatam viam meam.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Qui perfecit pedes meos tamquam cervorum, et super excelsa statuens me.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Qui docet manus meas ad prælium: et posuisti, ut arcum æreum, brachia mea.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Et dedisti mihi protectionem salutis tuæ: et dextera tua suscepit me: Et disciplina tua correxit me in finem: et disciplina tua ipsa me docebit.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Dilatasti gressus meos subtus me: et non sunt infirmata vestigia mea:
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Persequar inimicos meos, et comprehendam illos: et non convertar donec deficiant.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Confringam illos, nec poterunt stare: cadent subtus pedes meos.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Et præcinxisti me virtute ad bellum: et supplantasti insurgentes in me subtus me.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Et inimicos meos dedisti mihi dorsum, et odientes me disperdidisti.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Clamaverunt, nec erat qui salvos faceret, ad Dominum: nec exaudivit eos.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Et comminuam eos, ut pulverem ante faciem venti: ut lutum platearum delebo eos.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Eripies me de contradictionibus populi: constitues me in caput Gentium.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Populus, quem non cognovi, servivit mihi: in auditu auris obedivit mihi.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Filii alieni mentiti sunt mihi, filii alieni inveterati sunt, et claudicaverunt a semitis suis.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Vivit Dominus, et benedictus Deus meus, et exaltetur Deus salutis meæ.
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Deus qui das vindictas mihi, et subdis populos sub me, liberator meus de inimicis meis iracundis.
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Et ab insurgentibus in me exaltabis me: a viro iniquo eripies me.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Propterea confitebor tibi in nationibus Domine: et nomini tuo psalmum dicam,
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
magnificans salutes regis eius, et faciens misericordiam christo suo David, et semini eius usque in sæculum.
