Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
ヱホバわれの力よ われ切になんぢを愛しむ
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
ヱホバはわが巌 わが城 われをすくふ者 わがよりたのむ神 わが堅固なるいはほ わが盾 わがすくひの角 わがたかき櫓なり
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
われ讃稱ふべきヱホバをよびて仇人よりすくはるることをえん
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
死のつな我をめぐり惡のみなぎる流われをおそれしめたり
陰間のなは我をかこみ死のわな我にたちむかへり (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
われ窮苦のうちにありてヱホバをよび又わが神にさけびたり ヱホバはその宮よりわが聲をききたまふ その前にてわがよびし聲はその耳にいれり
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
このときヱホバ怒りたまひたれば地はふるひうごき山の基はゆるぎうごきたり
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
烟その鼻よりたち火その口よりいでてやきつくし炭はこれがために燃あがれり
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
ヱホバは天をたれて臨りたまふ その足の下はくらきこと甚だし
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
かくてケルブに乗りてとび風のつばさにて翔り
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
闇をおほひとなし水のくらきとそらの密雲とをそのまはりの幕となしたまへり
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
そのみまへの光輝よりくろくもをへて雹ともえたる炭とふりきたれり
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
ヱホバは天に雷鳴をとどろかせたまへり 至上者のこゑいでて雹ともえたる炭とふりきたり
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
ヱホバ矢をとばせてかれらを打ちらし數しげき電光をはなちてかれらをうち敗りたまへり
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
ヱホバよ斯るときになんぢの叱咤となんぢの鼻のいぶきとによりて水の底みえ地の基あらはれいでたり
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
ヱホバはたかきより手をのべ我をとりて大水よりひきあげ
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
わがつよき仇とわれを憎むものとより我をたすけいだしたまへり かれらは我にまさりて最強かりき
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
かれらはわが災害の日にせまりきたれり 然どヱホバはわが支柱となりたまひき
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
ヱホバはわれを悦びたまふがゆゑにわれをたづさへ廣處にだして助けたまへり
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
ヱホバはわが正義にしたがひて恩賜をたまひ わが手のきよきにしたがひて報賞をたれたまへり
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
われヱホバの道をまもり惡をなしてわが神よりはなれしことなければなり
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
そのすべての審判はわがまへにありて われその律法をすてしことなければなり
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
われ神にむかひて缺るところなく己をまもりて不義をはなれたり
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
この故にヱホバはわがただしきとその目前にわが手のきよきとにしたがひて我にむくいをなし給へり
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
なんぢ憐憫あるものには憐みあるものとなり完全ものには全きものとなり
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
きよきものには潔きものとなり僻むものにはひがむ者となりたまふ
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
そは汝くるしめる民をすくひたまへど高ぶる目をひくくしたまふ可ればなり
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
なんぢわが燈火をともし給ふべければなり わが神ヱホバわが暗をてらしたまはん
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
我なんぢによりて軍の中をはせとほり わが神によりて垣ををどりこゆ
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
神はしもその途またくヱホバの言はきよし ヱホバはすべて依賴むものの盾なり
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
そはヱホバのほかに神はたれぞや われらの神のほかに巌はたれぞや
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
神はちからをわれに帶しめ わが途を全きものとなしたまふ
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
神はわが足を麀のあしのごとくし我をわが高處にたたせたまふ
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
神はわが手をたたかひにならはせてわが臂に銅弓をひくことを得しめたまふ
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
又なんぢの救の盾をわれにあたへたまへり なんぢの右手われをささへなんぢの謙卑われを大ならしめたまへり
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
なんぢわが歩むところを寛濶ならしめたまひたれば わが足ふるはざりき
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
われ仇をおひてこれに追及かれらのほろぶるまでは歸ることをせじ
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
われかれらを撃てたつことを得ざらしめん かれらはわが足の下にたふるべし
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
そはなんぢ戰爭のために力をわれに帶しめ われにさからひておこりたつ者をわが下にかがませたまひたればなり
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
我をにくむ者をわが滅しえんがために汝またわが仇の背をわれにむけしめ給へり
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
かれら叫びたれども救ふものなく ヱホバに對ひてさけびたれども答へたまはざりき
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
我かれらを風のまへの塵のごとくに搗碎き ちまたの坭のごとくに打棄たり
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
なんぢわれを民のあらそひより助けいだし我をたててもろもろの國の長となしたまへり わがしらざる民われにつかへん
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
かれらわが事をききて立刻われにしたがひ異邦人はきたりて佞りつかへん
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
ことくにびとは衰へてその城よりをののきいでん
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
ヱホバは活ていませり わが磐はほむべきかな わがすくひの神はあがむべきかな
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
わがために讎をむくい異邦人をわれに服はせたまふはこの神なり
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
神はわれを仇よりすくひたまふ實になんぢは我にさからひて起りたつ者のうへに我をあげ あらぶる人より我をたすけいだし給ふ
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
この故にヱホバよ われもろもろの國人のなかにてなんぢに感謝し なんぢの名をほめうたはん
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
ヱホバはおほいなる救をその王にあたへ その受膏者ダビデとその裔とに世々かぎりなく憐憫をたれたまふ
