Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
