Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Für den Vorsänger. Von dem Knecht des HERRN, von David, welcher dem HERRN die Worte dieses Liedes sang, an dem Tage, da der HERR ihn aus der Hand aller seiner Feinde errettet hatte, auch aus der Hand Sauls. Er sprach: Ich will dich von Herzen lieben, HERR, meine Stärke!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Der HERR ist meine Felsenkluft, meine Burg und meine Zuflucht; mein Gott ist ein Fels, darin ich mich berge, mein Schild und das Horn meines Heils, meine Festung.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Den HERRN, den Hochgelobten, rief ich an und wurde von meinen Feinden errettet!
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Todeswehen umfingen mich, Bäche Belials schreckten mich;
Stricke der Unterwelt umschlangen mich, es kamen mir Todesschlingen entgegen. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Da mir angst ward, rief ich den HERRN an und schrie zu meinem Gott; er hörte in seinem Tempel meine Stimme, mein Schreien vor ihm drang zu seinen Ohren.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Die Erde bebte und erzitterte, die Grundfesten der Berge wurden erschüttert und bebten, weil er zornig war.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Rauch stieg auf von seiner Nase und verzehrendes Feuer aus seinem Munde, Feuerglut brannte daraus hervor.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Er neigte den Himmel und fuhr herab, und Dunkel war unter seinen Füßen;
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
er fuhr auf dem Cherub und flog daher, er schwebte auf den Fittichen des Windes.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Er machte Finsternis zu seinem Gezelt, dunkle Wasser, dichte Wolken zur Hütte um sich her.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Aus dem Glanze vor ihm gingen seine Wolken über von Hagel und Feuerglut;
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
und der HERR donnerte im Himmel, der Höchste ließ seine Stimme erschallen, Hagel und Feuerglut.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Und er schoß seine Pfeile und zerstreute sie, schleuderte Blitze und schreckte sie.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Da sah man Wasserbäche, und die Gründe des Erdbodens wurden aufgedeckt von deinem Schelten, o HERR, von dem Schnauben deines grimmigen Zorns!
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Er streckte [seine Hand] aus von der Höhe und ergriff mich, er zog mich aus großen Wassern;
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
er rettete mich von meinem mächtigen Feind und von meinen Hassern; denn sie waren mir zu stark;
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
sie hatten mich überfallen zur Zeit meines Unglücks; aber der HERR ward mir zur Stütze
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
und führte mich heraus in die Weite, er befreite mich; denn er hatte Wohlgefallen an mir.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Der HERR vergalt mir nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände lohnte er mir;
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
denn ich habe die Wege des HERRN bewahrt und bin nicht abgefallen von meinem Gott,
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
sondern alle seine Verordnungen hatte ich vor Augen und stieß seine Satzungen nicht von mir,
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
und ich hielt es ganz mit ihm und hütete mich vor meiner Sünde.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Darum vergalt mir der HERR nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände vor seinen Augen.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Gegen den Gütigen erzeigst du dich gütig, gegen den Rechtschaffenen rechtschaffen,
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
gegen den Reinen erzeigst du dich rein, aber den Hinterlistigen überlistest du!
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Denn du rettest das elende Volk und erniedrigst die hohen Augen.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Ja, du zündest meine Leuchte an; der HERR, mein Gott, macht meine Finsternis licht;
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
denn mit dir kann ich Kriegsvolk zerschmeißen und mit meinem Gott über die Mauer springen.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Dieser Gott! Sein Weg ist vollkommen, die Rede des HERRN ist geläutert; er ist ein Schild allen, die ihm vertrauen.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Denn wer ist Gott außer dem HERRN, und wer ist ein Fels außer unserm Gott?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Der Gott, der mich mit Kraft umgürtete und meinen Weg unsträflich machte;
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
er machte meine Füße den Hirschen gleich und stellte mich auf meine Höhen;
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
er lehrte meine Hände streiten und meine Arme den ehernen Bogen spannen;
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
du gabst mir den Schild deines Heils, und deine Rechte stützte mich, und deine Herablassung machte mich groß;
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
du machtest mir Raum zum Gehen, daß meine Knöchel nicht wankten.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Ich jagte meinen Feinden nach und holte sie ein und kehrte nicht um, bis sie aufgerieben waren;
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
ich zerschmetterte sie, daß sie nicht mehr aufstehen konnten; sie fielen unter meine Füße.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Du hast mich gegürtet mit Kraft zum Streit, du hast unter mich gebeugt, die sich wider mich setzten.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Du wandtest mir den Rücken meiner Feinde zu, und meine Hasser habe ich vertilgt.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Sie schrieen, aber da war kein Retter; zum HERRN, aber er antwortete ihnen nicht.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Und ich zerrieb sie zu Staub vor dem Winde, warf sie wie Kot hinaus.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Du rettetest mich aus den Zänkereien des Volkes und setztest mich zum Haupt der Heiden; ein Volk, das ich nicht kannte, dient mir;
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
sobald sie hören, folgen sie mir, die Kinder der Fremde schmeicheln mir;
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
die Kinder der Fremde verzagen und kommen zitternd aus ihren Schlössern.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Es lebe der HERR, und gepriesen sei mein Fels, und erhoben werde der Gott meines Heils!
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Der Gott, der mir Rache verlieh und die Völker unter mich zwang;
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
der mich meinen Feinden entrinnen ließ und mich trotz meiner Widersacher erhöhte, mich errettete von dem gewalttätigen Mann!
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Darum will ich dich, o HERR, loben unter den Nationen und deinem Namen singen,
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
der seinem Könige große Siege verliehen hat und seinem Gesalbten Gnade erweist, David und seinem Samen bis in Ewigkeit.
