Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Auf den Siegesspender, von des Herrn Knecht, von David, der dem Herrn zu Ehren dieses Lied gedichtet, als ihn der Herr aus der Gewalt aller seiner Feinde und besonders Sauls errettet hatte. Er sprach: "Ich liebe, Herr, Dich herzlich, meine Stärke." -
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Der Herr ist mir ein Fels und eine Rettungsburg; mein Gott, mein Hort, wo ich mich berge, mein Schild, mein sieghaft Horn und meine Feste.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
"Gepriesen sei der Herr!" darf ich nur rufen und bin von meinen Feinden schon erlöst.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Schon hatten Todesfluten mich umgeben; mich schreckten des Verderbens Ströme.
Der Hölle Stricke hatten mich umschlungen; des Todes Schlingen überraschten mich. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Da rief ich in der Not zum Herrn und schrie zu meinem Gott um Hilfe. Er hört in seinem Tempel meine Stimme, und mein Geschrei dringt ihm zu Ohren. -
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Die Erde ward erschüttert und sie bebte; der Berge Festen zitterten; sie wankten. Denn er war ergrimmt.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Aufquoll' aus seiner Nase Rauch; aus seinem Munde sprühte Feuer, und eine Glut ward von ihm ausgesprüht.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Den Himmel neigte er und fuhr hernieder, ein tiefes Dunkel unter seinen Füßen.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Er fuhr auf einem Cherub, flog einher, auf Windesflügeln schwebend.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Zur Hülle nahm er Dunkel rings um sich und Wasserflut und dicht Gewölke.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Am Glanze seiner Nähe haben seine Wolken entzündet Hagel, Feuerströme.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Der Herr im Himmel donnerte; der Höchste ließ die Stimme dröhnen; da gab es Hagelschauer, Feuergluten.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Und seine Pfeile schoß er ab nach allen Seiten und warf die Blitze hin in regelloser Wahl.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Und Wasserströme zeigten sich; der Erde Gründe wurden bloßgelegt vor Deinem Drohen, Herr, vor Deinem Zornesschnauben. -
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Mich aber griff er aus der Höhe, faßte mich, und zog mich aus den mächtigen Gewässern,
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
entriß mich meinen argen Feinden und meinen überlegenen Hassern,
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
die mich an meinem Unglückstage überfielen. So wurde mir der Herr zur Stütze.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Er führte mich ins Freie hin, befreite mich, weil er an mir Gefallen fand,
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
vergalt mir so nach meiner Rechtlichkeit und lohnte mir nach meiner Hände Reinheit.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Denn immer habe ich des Herren Wege eingehalten und nimmer gegen meinen Gott gefrevelt,
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
behielt ich doch vor Augen alle seine Rechte, und seine Satzungen ließ ich nie aus dem Sinn.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Ich hatte mich ganz ungeteilt ergeben und suchte mich vor meiner Lieblingssünde zu bewahren.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Darum vergalt der Herr mir auch nach meiner Rechtlichkeit, nach der ihm wohlbekannten Reinheit meiner Hände. -
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Du bist dem Frommen hold, dem Treugesinnten treu gesinnt,
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
verfährst mit Reinem rein, doch böse mit dem Bösen.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Dem armen Volke stehst Du bei, die stolzen Blicke schlägst Du nieder.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Du lässest ja mein Lichtlein leuchten, Du Herr, mein Gott, der meine Finsternis erhellt.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Mit Dir anrenne ich die Wälle; mit meinem Gotte überspringe ich die Mauern.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Truglos ist Gottes Weg; geläutert ist das Wort des Herrn, ein Schild für alle, die zu ihm sich flüchten.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Denn wer ist Gott, wenn nicht der Herr? Wer sonst ein Hort als unser Gott?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Der Gott, der mich mit Stärke gürtet und meinen Weg gefahrlos macht,
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
der meine Füße macht wie die der Rehe, mich sicher stellt auf meinen Höhen,
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
der meine Hände kämpfen lehrt und meine Arme eherne Bogen spannen läßt.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Du reichst mir Deinen Siegesschild, und Deine Rechte stützt mich, und Deine Stärkung macht mich kräftig.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Und meinen Schritten gibst Du weiten Raum, und meine Knöchel wanken nicht.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Ich setze meinen Feinden nach und greife sie und kehre nicht zurück, bis daß ich sie vernichtet.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Ich schlage sie, daß sie sich nimmermehr erheben; sie liegen unter meinen Füßen.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Du gürtest mich mit Kraft zum Kampfe, und meine Gegner beugst Du unter mich.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Und meiner Feinde Rücken zeigst Du mir, daß ich vertilge meine Hasser.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Sie rufen - niemand hilft - zum Herrn, er hört sie nicht.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Und ich zermalme sie wie Staub vorm Winde, zerstampfe sie gleich Gassenkot.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Du rettest mich vor Tausenden von Kriegervölkern; zum Haupt von Heiden machst Du mich, mir unbekannte Leute dienen mir.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Des Auslands Söhne schmeicheln mir; aufs Hörensagen leisten sie mir schon Gehorsam,
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
und andere Fremdlinge verschwinden und sitzen zitternd in Verstecken. -
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Lebendig ist der Herr und hochgepriesen als mein Hort, steht hoch da als mein hilfereicher Gott. -
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Gott, der Du mir verhilfst zur Rache und Völker mir zu Füßen legst,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
der Du vor meinen Feinden mich errettest, Du machst mich meinen Gegnern fürder unerreichbar und rettest mich vor Wüterichen.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Dafür lobpreise ich Dich bei den Heiden, Herr, und singe also Deinem Namen:
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Heilvoller Turm für seinen König, der David, den er salbte, Huld erweist, und seinem Stamme ewiglich.
