Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Dem Vorsänger. Von dem Knechte Jehovas, von David, der die Worte dieses Liedes zu Jehova redete an dem Tage, als Jehova ihn errettet hatte aus der Hand aller seiner Feinde und aus der Hand Sauls. Und er sprach: Ich liebe dich, Jehova, meine Stärke!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Jehova ist mein Fels und meine Burg und mein Erretter; mein Gott, mein Hort, auf ihn werde ich trauen, mein Schild und das Horn meines Heils, meine hohe Feste.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Ich werde Jehova anrufen, der zu loben ist, und ich werde gerettet werden von meinen Feinden.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Es umfingen mich die Bande des Todes, und die Ströme Belials erschreckten mich;
die Bande des Scheols umringten mich, es ereilten mich die Fallstricke des Todes. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
In meiner Bedrängnis rief ich zu Jehova, und ich schrie zu meinem Gott; er hörte aus seinem Tempel meine Stimme, und mein Schrei vor ihm kam in seine Ohren.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Da wankte und bebte die Erde, und die Grundfesten der Berge erzitterten und wankten, weil er entbrannt war.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Rauch stieg auf von seiner Nase, und Feuer fraß aus seinem Munde; glühende Kohlen brannten aus ihm.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Und er neigte die Himmel und fuhr hernieder, und Dunkel war unter seinen Füßen.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Und er fuhr auf einem Cherub und flog daher, und er schwebte auf den Fittichen des Windes.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Finsternis machte er zu seinem Bergungsort, zu seinem Zelte rings um sich her, Finsternis der Wasser, dichtes Himmelsgewölk.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Aus dem Glanze vor ihm fuhr sein dichtes Gewölk vorüber, Hagel und feurige Kohlen.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Und es donnerte Jehova in den Himmeln, und der Höchste ließ seine Stimme erschallen, Hagel und feurige Kohlen.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Und er schoß seine Pfeile und zerstreute sie, und er schleuderte Blitze und verwirrte sie.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Und es wurden gesehen die Betten der Wasser, und die Grundfesten des Erdkreises wurden aufgedeckt vor deinem Schelten, Jehova, vor dem Schnauben des Hauches deiner Nase.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Er streckte seine Hand aus von der Höhe, er nahm mich, er zog mich aus großen Wassern.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Er errettete mich von meinem starken Feinde und von meinen Hassern, denn sie waren mächtiger als ich.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Sie ereilten mich am Tage meines Unglücks, aber Jehova ward mir zur Stütze.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Und er führte mich heraus ins Weite, er befreite mich, weil er Lust an mir hatte.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Jehova vergalt mir nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände erstattete er mir.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Denn ich habe die Wege Jehovas bewahrt, und bin von meinem Gott nicht frevelhaft abgewichen.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Denn alle seine Rechte waren vor mir, und seine Satzungen, ich entfernte sie nicht von mir.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Und ich war vollkommen gegen ihn, und hütete mich vor meiner Ungerechtigkeit.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Und Jehova erstattete mir nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände vor seinen Augen.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Gegen den Gütigen erzeigst du dich gütig, gegen den vollkommenen Mann erzeigst du dich vollkommen;
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
gegen den Reinen erzeigst du dich rein, und gegen den Verkehrten erzeigst du dich entgegenstreitend.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Denn du, du wirst retten das elende Volk, und die hohen Augen wirst du erniedrigen.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Denn du, du machst meine Leuchte scheinen; Jehova, mein Gott, erhellt meine Finsternis.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Denn mit dir werde ich gegen eine Schar anrennen, und mit meinem Gott werde ich eine Mauer überspringen.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Gott, sein Weg ist vollkommen; Jehovas Wort ist geläutert; ein Schild ist er allen, die auf ihn trauen.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Denn wer ist Gott, außer Jehova? Und wer ein Fels, als nur unser Gott?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Der Gott, der mich mit Kraft umgürtet und vollkommen macht meinen Weg;
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
der meine Füße denen der Hindinnen gleich macht, und mich hinstellt auf meine Höhen;
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
der meine Hände den Streit lehrt, und meine Arme spannen den ehernen Bogen!
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Und du gabst mir den Schild deines Heils, und deine Rechte stützte mich, und deine Herablassung machte mich groß.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Du machtest Raum meinen Schritten unter mir, und meine Knöchel haben nicht gewankt.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Meinen Feinden jagte ich nach und erreichte sie, und ich kehrte nicht um, bis sie aufgerieben waren.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Ich zerschmetterte sie, und sie vermochten nicht aufzustehen; sie fielen unter meine Füße.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Und du umgürtetest mich mit Kraft zum Streite, beugtest unter mich, die wider mich aufstanden.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Und du hast mir gegeben den Rücken meiner Feinde; und meine Hasser, ich vernichtete sie.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Sie schrieen, und kein Retter war da zu Jehova, und er antwortete ihnen nicht.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Und ich zermalmte sie wie Staub vor dem Winde; wie Straßenkot schüttete ich sie aus.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Du errettetest mich aus den Streitigkeiten des Volkes; du setztest mich zum Haupte der Nationen; ein Volk, das ich nicht kannte, dient mir.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Sowie ihr Ohr hörte, gehorchten sie mir; die Söhne der Fremde unterwarfen sich mir mit Schmeichelei.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Die Söhne der Fremde sanken hin und zitterten hervor aus ihren Schlössern.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Jehova lebt, und gepriesen sei mein Fels! Und erhoben werde der Gott meines Heils!
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Der Gott, der mir Rache gab und die Völker mir unterwarf,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
der mich errettete von meinen Feinden. Ja, du erhöhtest mich über die, welche wider mich aufstanden; von dem Manne der Gewalttat befreitest du mich.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Darum, Jehova, will ich dich preisen unter den Nationen, und Psalmen singen deinem Namen,
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Dich, der groß macht die Rettungen seines Königs, und Güte erweist seinem Gesalbten, David und seinem Samen ewiglich.
