Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Dem Sangmeister. Vom Knechte Jahwes, von David, der vor Jahwe die Worte dieses Liedes redete, als ihn Jahwe errettet hatte aus der Hand aller seiner Feinde, auch aus der Hand Sauls.
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Er sprach: Von Herzen lieb ich dich, Jahwe, meine Stärke!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Jahwe, mein Fels, meine Burg, mein Retter bist du! / Mein Gott ist mein Hort, zu dem ich fliehe. / Mein Schild, das Horn meines Heils, meine Feste ist er.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Preiswürdig, ruf ich, ist Jahwe, / Ich ward errettet von meinen Feinden!
Des Todes Stricke umfingen mich, / Verderbliche Bäche schreckten mich; (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Der Unterwelt Bande umringten mich, / Es ergriffen mich Schlingen des Todes.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
In meiner Angst rief ich Jahwe an / Und schrie zu meinem Gott. / Da vernahm er mein Beten aus seinem Palast, / Mein Schreien drang in seine Ohren.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Es wankte und schwankte die Erde, / Der Berge Grundfesten bebten / Und zitterten, weil er zornig war.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
In seiner Nase stieg Rauch empor, / Aus seinem Munde fraß Feuer, / Glühende Kohlen flammten aus ihm.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Er neigte den Himmel und fuhr herab, / Unter seinen Füßen war Wolkennacht.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Er fuhr auf dem Kerub und flog einher, / Schwebte auf den Schwingen des Windes.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Er machte Dunkel zu seiner Hülle, / Zu seinem Gezelte ringsumher; / Es umgab ihn Wasserflut und dickes Gewölk.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Vom Glanz vor ihm her durchzuckten die Wolken / Hagel und feurige Kohlen.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Es donnerte Jahwe vom Himmel her, / Der Höchste ließ seine Stimme schallen / (Mit Hagel und feurigen Kohlen).
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Er schoß seine Pfeile, zerstreute sie.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Da wurden sichtbar die Betten des Meeres, / Bloßgelegt des Erdrunds Gründe / Vor deinem Schelten, Jahwe, / Vor deines Zornhauchs Schnauben.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Er griff aus der Höhe, erfaßte mich / Und zog mich aus tiefen Wassern.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Von meinem Todfeind befreite er mich, / Von meinen Hassern, die mir zu mächtig waren.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
An meinem Unglückstag überfielen sie mich, / Aber Jahwe ward meine Stütze.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Er führte mich ins Freie hinaus; / Er rettete mich, weil er mich liebte.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Jahwe vergalt mir nach meiner Gerechtigkeit, / Nach meiner Hände Reinheit lohnte er mir.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Denn Jahwes Wege bin ich gewandelt, / Nicht abgefallen von meinem Gott.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Nein, all seine Rechte befolgte ich treu, / Von seinen Satzungen wich ich nicht.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Ich war ohne Tadel vor ihm / Und hütete mich vor Missetat.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Drum vergalt mir Jahwe nach meiner Gerechtigkeit, / Nach meiner Lauterkeit, die ihm bekannt.
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Dem Guten erzeigst du dich gütig, / Mit dem redlichen Manne verfährst du redlich;
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Dem Reinen zeigst du dich rein, / Dem Falschen vergiltst du nach seinem Verhalten.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Denn du hilfst den bedrückten Leuten, / Doch stolze Augen erniedrigst du.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Du machst meine Leuchte licht; / Jahwe, mein Gott, erhellet mein Dunkel.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Denn im Vertrauen auf dich greif ich Heerhaufen an, / Und mit meinem Gott überspringe ich Mauern.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Gottes Wege sind makellos, / Jahwes Wort ist bewährt; / Ein Schild ist er allen, die zu ihm fliehn.
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Denn wer ist Eloah als Jahwe allein? / Und wer ist ein Hort außer unserem Gott?
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Gott ist's, der mich mit Kraft gegürtet, / Der meinen Weg ohn Anstoß machte.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Er gab mir der Hindin Schnelligkeit / Und stellte mich auf die Höhen.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Er übte meine Hände zum Kampf, / Daß meine Arme den ehernen Bogen spannten.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Du gabst mir den Schild deines Heils, / Deine Rechte stützte mich, / Und deine Milde machte mich groß.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Du ließest mich frei meines Weges gehn, / Und meine Knöchel wankten nicht.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Ich verfolgte die Feinde und holte sie ein; / Ich kehrte nicht um, bis ich sie vernichtet.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Ich zerschellte sie, daß sie nimmer aufstanden, / Zu meinen Füßen sanken sie hin.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Du gürtetest mich mit Kraft zum Streit, / Du beugtest meine Gegner unter mich.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Meine Feinde ließest du vor mir fliehn, / Und meine Hasser zerschellte ich.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Sie schrien, aber kein Helfer war da; / Sie schrien zu Jahwe — er hörte sie nicht.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Ich zerrieb sie wie Staub vor dem Winde, / Wie Gassenkot zertrat ich sie.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Du halfst mir aus Volkesfehden, / Setztest mich ein zum Herrscher der Heiden: / Leute, mir unbekannt, wurden mir dienstbar.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Schon als sie hörten (von meinen Siegen), gehorchten sie mir, / Des Auslands Bewohner schmeichelten mir.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Des Auslands Bewohner welkten dahin / Und kamen zitternd aus ihren Burgen.
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Jahwe lebt, mein Hort sei gepriesen, / Erhoben der Gott meines Heils,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Der Gott, der mir Rache verliehn / Und Völker mir unterworfen,
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Der mich gerettet von meinen Feinden! / Über meine Gegner erhebst du mich. / Entreißt mich dem Mann der Gewalttat.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Drum preis ich dich, Jahwe, unter den Völkern, / Deinem Namen will ich lobsingen. Denn Jahwe schenkt seinem Könige Heil / Und erweiset Gnade seinem Gesalbten: / David und seinem Samen auf ewig!
