Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Au maître-chantre. — De David, serviteur de l'Éternel, qui prononça, à la louange de l'Éternel, les paroles de ce cantique, lorsque l'Éternel l'eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül. Il dit: Je t'aime, ô Éternel, toi qui es ma force!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
L'Éternel est mon rocher, ma forteresse et mon libérateur! Mon Dieu est le roc où je trouve un refuge, Mon bouclier, mon puissant sauveur, mon rempart!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Je m'écrie: «Loué soit l'Éternel!» — Et je suis délivré de mes ennemis.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Les liens de la mort m'avaient enveloppé; Les torrents de la destruction m'avaient épouvanté.
Oui, les liens du Sépulcre m'avaient entouré; Les filets de la mort m'avaient surpris. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Dans ma détresse, j'invoquai l'Éternel, Je criai vers mon Dieu. De son palais, il entendit ma voix; Les cris que je poussais vers lui parvinrent à ses oreilles.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Alors la terre fut ébranlée, et elle trembla; Les fondements des montagnes chancelèrent. Ils s'ébranlèrent, parce que l'Éternel était courroucé.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
La fumée montait de ses narines, Et de sa bouche sortait un feu dévorant: en faisait jaillir des charbons embrasés.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Il inclina les cieux et il descendit, Ayant sous ses pieds une sombre nuée.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Il était monté sur un chérubin, et il volait; Il était porté sur les ailes du vent.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Il fit des ténèbres sa retraite; déploya autour de lui, comme une tente, Des masses liquides, de sombres nuages.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Du sein de la splendeur qui le précédait, S'échappaient des nuées, de la grêle et des charbons de feu.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
L'Éternel tonna dans les cieux; Le Très-Haut fit retentir sa voix, Au milieu de la grêle et des charbons de feu.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Il lança ses flèches, et il dispersa mes ennemis; Il lança des éclairs nombreux, et ils furent mis en déroute.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Alors le lit de la mer apparut, Et les fondements du monde furent mis à découvert, A ta voix menaçante, ô Éternel, Au souffle du vent de ta colère.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Dieu étendit sa main d'en haut, et il me saisit; Il me retira des grandes eaux.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Il me délivra de mon puissant ennemi, De mes adversaires qui étaient plus forts que moi.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Ils m'avaient surpris au jour de ma détresse; Mais l'Éternel a été mon appui.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Il m'a mis au large; Il m'a délivré à cause de son amour pour moi.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
L'Éternel m'a traité selon ma justice; Il a récompensé la pureté de mes mains.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Car j'ai suivi avec soin les voies de l'Éternel, Et je n'ai pas été infidèle à mon Dieu.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Tous ses commandements sont présents devant moi, Et je ne m'écarte point de ses préceptes.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
J'ai été sans reproche envers lui, Et je me suis mis en garde contre mon penchant au mal.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Oui, l'Éternel m'a traité selon ma justice, Selon la pureté de mes mains, que ses yeux ont reconnue.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Avec celui qui est, fidèle, tu es fidèle; Avec l'homme intègre, tu es intègre.
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Avec celui qui est pur, tu te montres pur; Mais avec le pervers, tu te joues de sa perversité!
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Car c'est toi qui sauves le peuple des humbles, Et, qui abaisses les regards des superbes.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
C'est toi qui allumes mon flambeau; C'est l'Éternel, mon Dieu, qui fait resplendir mes ténèbres.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Avec toi j'attaque une troupe armée; Avec mon Dieu je franchis le rempart.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Les voies du Dieu fort sont parfaites. La parole de l'Éternel est éprouvée: Il est le bouclier de tous ceux qui cherchent leur refuge en lui.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Qui donc est Dieu, sinon l'Éternel? Qui est un rocher, sinon notre Dieu?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
C'est ce Dieu qui me ceint de force, Et qui aplanit mon chemin.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Il rend mes pieds agiles comme ceux des biches, Et il m'affermit sur les sommets.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Il exerce mes mains au combat, Et mes bras bandent un arc, d'airain.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Tu me donnes pour bouclier ton puissant secours. Ta main droite me soutient, Et ta bonté me rend fort.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Tu élargis le chemin sous mes pas, Et mes pieds ne chancellent point.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Je poursuis mes ennemis, je les atteins, Et je ne reviens qu'après les avoir exterminés.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Je les écrase, et ils ne peuvent se relever: Ils tombent sous mes pieds.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Tu m'as ceint de force pour le combat; Tu fais plier sous moi mes adversaires.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Tu fais fuir devant moi mes ennemis; J'extermine ceux qui me haïssent.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Ils crient, mais personne ne vient les délivrer! Ils crient vers l'Eternel, mais il ne leur répond pas.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Je les broie comme la poussière livrée au vent; Je les balaie comme la boue des rues.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Tu me fais triompher des attaques de mon peuple; Tu me places à la tête des nations. Des peuples inconnus deviennent mes sujets;
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Dès qu'ils entendent parler de moi, ils se soumettent. Les fils de l'étranger me rendent hommage.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Les fils de l'étranger sont abattus, Et ils sortent tremblants de leurs retraites.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
L'Éternel est vivant! Béni soit mon rocher! Que Dieu, mon libérateur, soit exalté!
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Ce Dieu m'assure la vengeance; Il m'assujettit les peuples.
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Tu me délivres de mes ennemis; Tu m'élèves au-dessus de mes adversaires; Tu me sauves de l'homme violent.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
C'est pourquoi je te louerai, ô Éternel, parmi les nations, Et je psalmodierai à la gloire de ton nom.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
L'Éternel accorde au roi, son élu, de grandes victoires; Il exerce sa miséricorde en faveur de son oint, De David et de sa postérité, à jamais.
