Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Au maître chantre. Du serviteur de l'Éternel, de David, qui adressa à l'Éternel les paroles de ce cantique, lorsque l'Éternel l'eut délivré de la main de tous ses ennemis, et de la main de Saül; et il dit: Je t'aime, ô Éternel, ô source de ma force,
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Éternel, mon rocher, mon asile et mon libérateur! mon Dieu! ô mon rocher, où je vais m'abriter! mon bouclier, corne de mon salut, mon boulevard!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Loué soit l'Éternel! me suis-je écrié, et de mes ennemis j'ai été délivré.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Les vagues de la mort m'enserraient, et les torrents de l'adversité m'épouvantaient;
les chaînes des Enfers m'enlaçaient, et j'étais pris dans les rêts de la mort. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Dans mon angoisse j'invoquai l'Éternel, et vers mon Dieu j'élevai mes cris: de son parvis Il entendit ma voix, et mes cris arrivés devant lui vinrent à ses oreilles.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Alors la terre oscilla et trembla, et les bases des montagnes furent émues, et elles s'ébranlèrent, parce qu'il était courroucé.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Une fumée sortit de ses narines, et de sa bouche un feu dévorant; et Il fit jaillir des charbons ardents.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Et Il inclina le ciel, et Il descendit; et l'obscurité était sous ses pieds.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Et Il était monté sur le Chérubin, et volait, et Il planait sur les ailes du vent.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Il prit les ténèbres pour sa couverture, et autour de lui pour sa tente les noires vapeurs et les nuées épaisses.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
De la splendeur qui le précède, sortirent les nuages, portant la grêle et les charbons de feu.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Et l'Éternel tonna dans le ciel, et le Très-haut émit sa voix, avec la grêle et des charbons de feu.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Il lança ses flèches et Il les dissipa, et mille foudres, et Il les défit.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Et l'on vit paraître les vallées de la mer et les fondements du monde furent mis à nu au grondement de ta voix, Éternel, au souffle du vent de tes narines.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Il tendit sa main d'en haut, et me prit, et Il me retira des grandes eaux.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Il me sauva de mes robustes ennemis, et de mes adversaires qui l'emportaient sur moi.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Ils m'attaquaient au jour du malheur; mais l'Éternel fut un soutien pour moi.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Il me tira au large, Il me dégagea, parce qu'il m'était propice.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
L'Éternel me traita selon ma justice, et me rendit selon la pureté de mes mains.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Car je gardais les voies de l'Éternel, et n'étais point rebelle à mon Dieu.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Car j'avais toutes ses lois sous les yeux, et je ne secouais point ses commandements;
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
j'étais sans reproche envers lui, et je prenais garde de me rendre coupable.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Aussi l'Éternel me rendit selon ma justice, selon la pureté de mes mains, dont Il était témoin.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
A celui qui t'aime, tu donnes ton amour, tu te montres juste pour l'homme juste,
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
tu es pur envers celui qui est pur, et tu trahis celui qui est perfide.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Car tu es en aide au peuple qui souffre, et tu humilies les yeux hautains.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Oui, tu as fait luire ma lampe; l'Éternel, mon Dieu, éclaira mes ténèbres.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Avec toi j'affrontai des bataillons, et avec mon Dieu je franchis des murailles.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Les voies de Dieu ne sont point trompeuses, la parole de l'Éternel est sans alliage; Il est un bouclier pour quiconque le réclame.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Car qui est-ce qui est Dieu, hors l'Éternel? et qui est un rocher, sinon notre Dieu,
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
ce Dieu, qui me donna la force pour ceinture, et rendit mes voies irréprochables?
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Il assimila mes pieds à ceux de la biche, et Il m'établit sur mes hauteurs.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Il forma mes mains au combat, et mon bras sut bander l'arc d'airain.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Tu me donnas le bouclier de ton secours, et ta droite me soutint, et ta clémence daigna m'agrandir.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Sous mes pieds tu donnas de l'espace à mes pas, et mes talons ne furent point vacillants.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Je poursuivis mes ennemis, et je les atteignis, et je ne revins pas qu'ils ne fussent détruits;
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
je les écrasai, et ils n'ont pu se relever, ils tombèrent sous mes pieds.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Tu me ceignis de force pour la bataille, et tu fis plier mes adversaires sous mes coups.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Tu me fis voir le dos de mes ennemis, et j'anéantis ceux qui me haïssaient.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Ils crièrent au secours; il n'y eut point de Sauveur; ils crièrent à l'Éternel; Il ne leur répondit pas.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Je les mis en poudre, comme la poussière qui est au vent, et je les balayai comme la boue des rues.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Tu me délivras des agressions des peuples, et tu me constituas chef des nations; des peuples à moi inconnus me furent asservis;
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
sur ma renommée ils se soumirent, les enfants de l'étranger devinrent mes flatteurs,
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
les enfants de l'étranger succombèrent, et quittèrent alarmés leurs châteaux.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Vive l'Éternel, et béni soit mon rocher! qu'il soit exalté mon Dieu sauveur,
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
le Dieu qui m'accorda la vengeance, et m'assujettit les peuples!
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
M'ayant délivré de mes ennemis, tu m'as fait triompher de mes adversaires, tu m'as fait échapper à l'homme violent.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Aussi je veux te chanter parmi les peuples, Éternel, et célébrer ton nom,
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
ô toi qui accordes un grand salut à ton Roi, et fais miséricorde à ton Oint, à David, et à sa race éternellement!
