Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Au chef des chantres. Du serviteur de l’Éternel, de David, qui adressa à l’Éternel les paroles de ce cantique, lorsque l’Éternel l’eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül. Il dit: Je t’aime, ô Éternel, ma force!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Éternel, mon rocher, ma forteresse, mon libérateur! Mon Dieu, mon rocher, où je trouve un abri! Mon bouclier, la force qui me sauve, ma haute retraite!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Je m’écrie: Loué soit l’Éternel! Et je suis délivré de mes ennemis.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Les liens de la mort m’avaient environné, Et les torrents de la destruction m’avaient épouvanté;
Les liens du sépulcre m’avaient entouré, Les filets de la mort m’avaient surpris. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Dans ma détresse, j’ai invoqué l’Éternel, J’ai crié à mon Dieu; De son palais, il a entendu ma voix, Et mon cri est parvenu devant lui à ses oreilles.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
La terre fut ébranlée et trembla, Les fondements des montagnes frémirent, Et ils furent ébranlés, parce qu’il était irrité.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Il s’élevait de la fumée dans ses narines, Et un feu dévorant sortait de sa bouche: Il en jaillissait des charbons embrasés.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Il abaissa les cieux, et il descendit: Il y avait une épaisse nuée sous ses pieds.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Il était monté sur un chérubin, et il volait, Il planait sur les ailes du vent.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Il faisait des ténèbres sa retraite, sa tente autour de lui, Il était enveloppé des eaux obscures et de sombres nuages.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
De la splendeur qui le précédait s’échappaient les nuées, Lançant de la grêle et des charbons de feu.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
L’Éternel tonna dans les cieux, Le Très-Haut fit retentir sa voix, Avec la grêle et les charbons de feu.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Il lança ses flèches et dispersa mes ennemis, Il multiplia les coups de la foudre et les mit en déroute.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Le lit des eaux apparut, Les fondements du monde furent découverts, Par ta menace, ô Éternel! Par le bruit du souffle de tes narines.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Il étendit sa main d’en haut, il me saisit, Il me retira des grandes eaux;
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Il me délivra de mon adversaire puissant, De mes ennemis qui étaient plus forts que moi.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Ils m’avaient surpris au jour de ma détresse; Mais l’Éternel fut mon appui.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Il m’a mis au large, Il m’a sauvé, parce qu’il m’aime.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
L’Éternel m’a traité selon ma droiture, Il m’a rendu selon la pureté de mes mains;
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Car j’ai observé les voies de l’Éternel, Et je n’ai point été coupable envers mon Dieu.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Toutes ses ordonnances ont été devant moi, Et je ne me suis point écarté de ses lois.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
J’ai été sans reproche envers lui, Et je me suis tenu en garde contre mon iniquité.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Aussi l’Éternel m’a rendu selon ma droiture, Selon la pureté de mes mains devant ses yeux.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Avec celui qui est bon tu te montres bon, Avec l’homme droit tu agis selon la droiture,
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Avec celui qui est pur tu te montres pur, Et avec le pervers tu agis selon sa perversité.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Tu sauves le peuple qui s’humilie, Et tu abaisses les regards hautains.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Oui, tu fais briller ma lumière; L’Éternel, mon Dieu, éclaire mes ténèbres.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Avec toi je me précipite sur une troupe en armes, Avec mon Dieu je franchis une muraille.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Les voies de Dieu sont parfaites, La parole de l’Éternel est éprouvée; Il est un bouclier pour tous ceux qui se confient en lui.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Car qui est Dieu, si ce n’est l’Éternel; Et qui est un rocher, si ce n’est notre Dieu?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
C’est Dieu qui me ceint de force, Et qui me conduit dans la voie droite.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Il rend mes pieds semblables à ceux des biches, Et il me place sur mes lieux élevés.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Il exerce mes mains au combat, Et mes bras tendent l’arc d’airain.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Tu me donnes le bouclier de ton salut, Ta droite me soutient, Et je deviens grand par ta bonté.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Tu élargis le chemin sous mes pas, Et mes pieds ne chancellent point.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Je poursuis mes ennemis, je les atteins, Et je ne reviens pas avant de les avoir anéantis.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Je les brise, et ils ne peuvent se relever; Ils tombent sous mes pieds.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Tu me ceins de force pour le combat, Tu fais plier sous moi mes adversaires.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Tu fais tourner le dos à mes ennemis devant moi, Et j’extermine ceux qui me haïssent.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Ils crient, et personne pour les sauver! Ils crient à l’Éternel, et il ne leur répond pas!
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Je les broie comme la poussière qu’emporte le vent, Je les foule comme la boue des rues.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Tu me délivres des dissensions du peuple; Tu me mets à la tête des nations; Un peuple que je ne connaissais pas m’est asservi.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Ils m’obéissent au premier ordre, Les fils de l’étranger me flattent;
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Les fils de l’étranger sont en défaillance, Ils tremblent hors de leurs forteresses.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Vive l’Éternel, et béni soit mon rocher! Que le Dieu de mon salut soit exalté,
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Le Dieu qui est mon vengeur, Qui m’assujettit les peuples,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Qui me délivre de mes ennemis! Tu m’élèves au-dessus de mes adversaires, Tu me sauves de l’homme violent.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
C’est pourquoi je te louerai parmi les nations, ô Éternel! Et je chanterai à la gloire de ton nom.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Il accorde de grandes délivrances à son roi, Et il fait miséricorde à son oint, A David, et à sa postérité, pour toujours.
