Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Au chef des chantres. Par le serviteur de l’Eternel, David, qui prononça en l’honneur du Seigneur les paroles de ce cantique, lorsque l’Eternel l’eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül. Il dit: Je t’aime, ô Eternel, qui es ma force!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Seigneur, tu es mon rocher et ma forteresse, un libérateur pour moi; mon Dieu tutélaire en qui je m’abrite, mon bouclier, mon puissant sauveur, mon rempart!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Gloire, m’écrié-je, à l’Eternel, et je suis délivré de mes ennemis!
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Déjà m’enveloppaient les liens de la mort, les torrents de la perdition me faisaient frémir;
j’étais enlacé dans les réseaux de la tombe, surpris dans les filets de la mort. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Dans ma détresse, j’invoque le Seigneur, je fais appel à mon Dieu; de son sanctuaire il entend ma voix, mon cri est monté à ses oreilles.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Soudain la terre oscille et tremble, les fondements des montagnes sont ébranlés, secoués par la colère de Dieu.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Des vapeurs s’exhalent, signe de son courroux; de sa bouche sort un feu dévorant, jaillissent de brûlantes étincelles.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Il incline les cieux et descend; sous ses pieds une brume épaisse.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Porté sur les chérubins, il vole, il plane sur les ailes du vent.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Des ténèbres il se fait une mystérieuse retraite, il s’enveloppe, comme d’un pavillon, des eaux obscures, d’opaques nuages.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
De l’éclat qui l’entoure s’élancent ses nuées, la grêle et des flammes ardentes.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Il tonne dans les cieux, l’Eternel, le Dieu suprême fait entendre sa voix, la grêle et les flammes ardentes.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Il décoche ses flèches et il les disperse, il lance des éclairs et les frappe de stupeur.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Le lit des fleuves s’est découvert, les fondements de la terre ont été mis à nu, à ta voix impérieuse, ô Eternel, au souffle du vent de ta colère.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Il étend d’en haut sa main, me saisit, me retire du sein des grandes eaux;
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
il me délivre de mon puissant ennemi, de mes adversaires trop forts pour moi.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Ils étaient à l’affût de mes malheurs, mais l’Eternel a été mon appui.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Il m’a mis au large, m’a sauvé parce qu’il m’aime.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Le Seigneur me traite selon ma droiture, il récompense la pureté de mes mains.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
C’Est que je suis fidèle aux voies du Seigneur, jamais je n’ai trahi mon Dieu.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Toutes ses lois me sont présentes, ses statuts, je ne m’en écarte point.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Attaché à lui sans réserve, je me suis tenu en garde contre mes fautes.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Oui, le Seigneur m’a rémunéré selon ma droiture, selon la pureté de mes mains, dont ses yeux sont témoins.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Tu te montres aimant pour qui t’aime, loyal envers l’homme loyal,
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
sincère avec les cœurs purs, mais artificieux avec les pervers!
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Oui, tu viens en aide à un peuple humilié, et tu abaisses les yeux hautains.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Oui, tu fais briller ma lumière! L’Eternel, mon Dieu, illumine mes ténèbres.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Soutenu par lui, j’attaque un bataillon; grâce à mon Dieu, j’escalade un rempart.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Dieu puissant! parfaite est sa voie; la parole du Seigneur est infaillible, il est le bouclier de quiconque espère en lui.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Qui est Dieu, hormis l’Eternel? Qui un rocher tutélaire, si ce n’est notre Dieu?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Ce Dieu me ceint de force, et me fait suivre une voie parfaite.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Il rend mes pieds agiles comme ceux des biches, et m’installe sur mes hauteurs.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Il instruit mes mains aux combats, mes bras à manier l’arc d’airain.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Tu me prêtes le bouclier de ton secours, ta droite est mon appui, ta bienveillance fait ma supériorité.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Tu donnes de l’aisance à mes pas, et empêches mes talons de chanceler.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Je poursuis mes ennemis, je les atteins; point de relâche que je ne les aie détruits.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Je les abats, ils ne pourront plus se relever, ils gisent désormais à mes pieds.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
C’Est toi qui m’as armé de vaillance pour la guerre, qui fais plier sous moi mes agresseurs;
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
mes ennemis, tu les fais fuir devant moi, et mes adversaires, j’en fais justice.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Ils s’adressent, à bout de ressources, à l’Eternel…: point de réponse!
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Je les écrase comme la poussière qu’emporte le vent, comme la fange des rues, je les pulvérise.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Tu me fais triompher des factions du peuple, tu me places à la tête des nations; des peuplades inconnues deviennent mes tributaires.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Au seul bruit de mon nom, ils se soumettent à moi, les fils d’un sol étranger me rendent hommage.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Les fils de l’étranger perdent courage, ils tremblent au fond de leurs retraites.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Vivant est le Seigneur, et béni mon rocher! Glorifié le Dieu qui me protège!
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
O Dieu, c’est toi qui me procures vengeance, qui fais tomber des peuples à mes pieds;
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
qui m’arraches à mes ennemis, me fais triompher de mes agresseurs, et échapper aux hommes de violence.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Je te rends donc grâce, Seigneur, à la face des peuples, et je chante ta gloire,
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
ô toi qui assures de grandes victoires à ton roi, qui combles de bienfaits ton oint David et sa postérité à jamais!
