Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Veisuunjohtajalle; Herran palvelijan Daavidin virsi, jonka sanat hän puhui Herralle sinä päivänä, jona Herra oli pelastanut hänet kaikkien hänen vihollistensa vallasta ja Saulin kädestä. Hän sanoi: Sydämestäni minä rakastan sinua, Herra, minun voimani,
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Herra, minun kallioni, linnani ja pelastajani, minun Jumalani, vuoreni, jonka turviin minä pakenen, minun kilpeni, autuuteni sarvi ja varustukseni.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Ylistetty olkoon Herra! -niin minä huudan, ja vihollisistani minä pelastun.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Kuoleman paulat piirittivät minut, turmion virrat peljästyttivät minut.
Tuonelan paulat kietoivat minut, kuoleman ansat yllättivät minut. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Ahdistuksessani minä rukoilin Herraa ja huusin avuksi Jumalaani; hän kuuli minun ääneni temppelistänsä, ja minun huutoni hänen edessään kohosi hänen korviinsa.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Silloin maa huojui ja järisi, vuorten perustukset järkkyivät; ne horjuivat, sillä hänen vihansa syttyi.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Savu suitsusi hänen sieraimistaan, kuluttava tuli hänen suustansa, palavat hiilet hehkuivat hänestä.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Hän notkisti taivaat ja astui alas, synkkä pilvi jalkojensa alla.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Ja hän ajoi kerubin kannattamana ja lensi, ja hän liiti tuulen siivillä;
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
hän pani pimeyden verhoksensa, majaksensa yltympäri: mustat vedet, paksut pilvet.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Hohteesta, joka kävi hänen edellänsä, purkautuivat pilvet rakeiksi ja palaviksi hiiliksi.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Ja Herra jylisi taivaassa, Korkein antoi äänensä kaikua, tulla rakeita ja palavia hiiliä.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Hän lennätti nuolensa ja hajotti heidät, paljon salamoita ja kauhistutti heidät.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
. Silloin vetten syvyydet tulivat näkyviin, ja maanpiirin perustukset paljastuivat sinun nuhtelustasi, Herra, sinun vihasi hengen puuskauksesta.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Hän ojensi kätensä korkeudesta ja tarttui minuun, veti minut ylös suurista vesistä;
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
hän pelasti minut voimallisesta vihollisestani, minun vihamiehistäni, sillä he olivat minua väkevämmät.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
He hyökkäsivät minun kimppuuni hätäni päivänä, mutta Herra tuli minun tuekseni.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Hän toi minut avaraan paikkaan, hän vapautti minut, sillä hän oli mielistynyt minuun.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Herra tekee minulle minun vanhurskauteni mukaan, minun kätteni puhtauden mukaan hän minulle maksaa.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Sillä minä olen noudattanut Herran teitä enkä ole luopunut pois Jumalastani, jumalattomuuteen.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Kaikki hänen oikeutensa ovat minun silmieni edessä, enkä minä hänen käskyjänsä syrjään sysää.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Minä olen vilpitön häntä kohtaan ja varon itseni pahoista teoista.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Sentähden Herra palkitsee minulle minun vanhurskauteni mukaan, sen mukaan kuin käteni ovat puhtaat hänen silmiensä edessä.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Hurskasta kohtaan sinä olet hurskas, nuhteetonta kohtaan nuhteeton;
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
puhdasta kohtaan sinä olet puhdas, mutta kieroa kohtaan nurja.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Sillä sinä pelastat nöyrän kansan, mutta ylpeät silmät sinä painat alas.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Sillä sinä annat minun lamppuni loistaa; Herra, minun Jumalani, valaisee minun pimeyteni.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Sinun avullasi minä hyökkään rosvojoukkoa vastaan; Jumalani avulla minä ryntään ylitse muurin.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Jumalan tie on nuhteeton, Herran sana tulessa koeteltu. Hän on kaikkien kilpi, jotka häneen turvaavat.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Sillä kuka muu on Jumala kuin Herra, ja kuka pelastuksen kallio, paitsi meidän Jumalamme-
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
se Jumala, joka minut voimalla vyöttää ja tekee minun tieni nuhteettomaksi,
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
tekee minun jalkani nopeiksi niinkuin peurat ja asettaa minut kukkuloilleni,
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
joka opettaa minun käteni sotimaan ja käsivarteni vaskijousta jännittämään!
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Sinä annat minulle pelastuksen kilven, ja sinun oikea kätesi minua tukee; sinun laupeutesi tekee minut suureksi.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Sinä annat minun askeleilleni avaran tilan, ja minun jalkani eivät horju.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Minä ajan vihollisiani takaa ja saavutan heidät enkä palaja, ennenkuin teen heistä lopun;
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
minä murskaan heidät, niin etteivät voi nousta, he sortuvat minun jalkojeni alle.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Sinä vyötät minut voimalla sotaan, sinä painat vastustajani minun alleni.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Sinä ajat minun viholliseni pakoon, ja vihamieheni minä hukutan.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
He huutavat, mutta pelastajaa ei ole, huutavat Herraa, mutta hän ei heille vastaa.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Minä survon heidät tomuksi tuuleen, viskaan heidät niinkuin loan kadulle.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Sinä pelastat minut kansan riidoista, sinä asetat minut pakanain pääksi, kansat, joita minä en tunne, palvelevat minua.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Jo korvan kuulemalta he minua tottelevat; muukalaiset matelevat minun edessäni.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Muukalaiset masentuvat ja tulevat vavisten varustuksistansa.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Herra elää! Kiitetty olkoon minun kallioni ja ylistetty minun pelastukseni Jumala,
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Jumala, joka hankkii minulle koston ja saattaa kansat minun valtani alle;
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
sinä, joka pelastat minut vihollisistani ja korotat minut vastustajaini ylitse ja päästät minut väkivaltaisesta miehestä.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Sentähden minä ylistän sinua, Herra, kansojen keskuudessa ja veisaan sinun nimesi kiitosta,
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
sinun, joka annat kuninkaallesi suuren avun ja teet laupeuden voidellullesi, Daavidille ja hänen jälkeläisilleen, iankaikkisesti.
