Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
“To the chief musician, by the servant of the Lord, by David, who spoke unto the Lord the words of this song on the day that the Lord had delivered him out of the power of all his enemies, and from the hand of Saul; And he said,” I ever love thee, O Lord, my strength.
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
The Lord is my rock, and my fortress, and my deliverer; my God, my rock, in whom I trust; my shield, and the horn of my salvation, and my high tower.
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Praised, I cried, be the Lord, and from my enemies was I saved.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
The bonds of death encompassed me, and the floods of destruction made me afraid.
The bonds of hell encircled me: the snares of death seized on me. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
[When] in my distress I called upon the Lord, and unto my God I cried: he heard from his temple my voice, and my complaint came before him, even into his ears.
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Then shook and trembled the earth; and the foundations of the mountains were moved; and they were shaken, because he was wroth.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Smoke went up in his anger and consuming fire out of his mouth: coals flamed forth from him.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
And he bent the heavens, and came down: and thick darkness was under his feet:
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
And he rode upon a cherub, and flew along, and he flitted by upon the wings of the wind.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
He made darkness his hiding-place, round about him as his pavilion, dark waters, thick clouds of the skies.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
From the brightness before him his thick clouds passed away, [with] hail-stones and coals of fire.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
And the Lord thundered in the heavens, and the Most High uttered forth his voice, [with] hail-stones and coals of fire.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
And he sent out his arrows, and scattered them; and he shot forth lightnings, and discomfited them.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
And then were seen the channels of the waters, and there were laid open the foundations of the world, through thy rebuke, O Lord, through the blast of the breath of thy nostrils.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
He stretched out from above [his hand], he took me; he drew me out from mighty waters.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
He delivered me from my enemy, the strong, and from those that hated me, when they were too mighty for me.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
They overcame me on the day of my calamity; but the Lord became my stay.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
And he brought me forth into a large space; he delivered me, because he had delight in me.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
The Lord rewarded me according to my righteousness; according to the purity of my hands did he recompense me.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
For I have kept the ways of the Lord, and have not wickedly departed from my God.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
For all his ordinances were before me, and his statutes had I not put away from me.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
I was also upright with him, and I guarded myself against my iniquity.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Therefore did the Lord recompense me according to my righteousness, according to the purity of my hands before his eyes.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
With the kind thou wilt show thyself kind; with the upright man thou wilt show thyself upright;
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
With the pure thou wilt show thyself pure; and with the perverse thou wilt wage a contest.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
For thou wilt indeed save the afflicted people; but haughty eyes wilt thou bring down.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
For thou wilt cause my light to shine: the Lord my God will enlighten my darkness.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
For [aided] by thee I run through a troop; and [helped] by my God I leap over a wall.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
As for God, —his way is perfect; the word of the Lord is tried: he is a shield to all those that trust in him.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
For who is God save the Lord? or who is a rock beside our God?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
He is the God that girdeth me with strength, and rendereth my way unobstructed.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
He maketh my feet like those of the hinds, and upon my high-places he causeth me to stand.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
He teacheth my hands for the war, so that a brazen bow is bent by my arms.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
And thou gavest me the shield of thy salvation, and thy right hand supported me: and thy meekness hath made me great.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Thou enlargest my steps under me, so that my joints do not slip.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
I pursue my enemies, and overtake them; and I return not again till I have made an end of them.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
I crush them that they are not able to rise: they fall under my feet.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
For thou hast girded me with strength for the war: thou subduest my opponents under me.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
And my enemies thou causest to turn their back to me; and those that hate me, —that I may destroy them.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
They cry, but there is none to help; unto the Lord, —but he answereth them not.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
And I beat them small as the dust before the wind: like the dirt in the streets do I cast them out.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Thou deliverest me from the contests of the people; thou appointest me to be the head of nations: a people that I know not shall serve me.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
As soon as their ear heareth they shall be obedient to me: the children of the stranger shall utter flattery unto me.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
The children of the stranger shall fade away, and come forth trembling out of their close places.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
The Lord liveth, and blessed be my Rock; and exalted be the God of my salvation;
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
The God that granteth me vengeance, and subdueth nations under me;
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
That delivereth me from my enemies: also above my opponents thou liftest me up; thou deliverest me from the man of violence.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Therefore will I give thanks unto thee among the nations, O Lord, and unto thy name will I sing praises, —
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
[To him] that maketh great the salvation of his king, and who sheweth kindness to his anointed, to David, and to his seed for ever.
