Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Til Sangmesteren. Af HERRENS Tjener David, som sang HERREN denne Sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans Fjenders og af Sauls Haand.
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Han sang: HERRE, jeg har dig hjerteligt kær, min Styrke!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
HERRE, min Klippe, min Borg, min Befrier, min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn!
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Jeg paakalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.
Dødens Reb omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig, (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig;
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
i min Vaande paakaldte jeg HERREN og raabte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Raab fandt ind til hans Ører!
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Da rystede Jorden og skjalv, Bjergenes Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
baaret af Keruber fløj han, svæved paa Vindens Vinger;
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder gennem hans Skyer.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
HERREN tordned fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst, Hagl og Ildgløder.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Han udslynged Pile, adsplittede dem, Lyn i Mængde og skræmmede dem.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Vandenes Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved din Trusel, HERRE, for din Vredes Pust.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Han udrakte Haanden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Paa min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig til Værn.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Han førte mig ud i aabent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
thi jeg holdt mig til HERRENS Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud;
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
hans Bud stod mig alle for Øje, hans Lov skød jeg ikke fra mig.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som stod ham for Øje!
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Ja, min Lampe lader du lyse, HERRE, min Gud opklarer mit Mørke.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENS Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste paa Højene,
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
oplærte min Haand til Krig, saa mine Arme spændte Kobberbuen!
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Du gav mig din Frelses Skjold, din højre støttede mig, din Nedladelse gjorde mig stor;
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
slog dem ned, saa de ej kunde rejse sig, men laa faldne under min Fod.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
du slog mine Fjender paa Flugt, mine Avindsmænd rydded jeg af Vejen.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
De raabte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Jeg knuste dem som Støv for Vinden, fejed dem bort som Gadeskarn.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
hører de om mig, lyder de mig, Udlandets Sønner kryber for mig;
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Udlandets Sønner vansmægter, slæber sig frem af deres Skjul.
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
den Gud, som giver mig Hævn, tvinger Folkeslag under min Fod
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
og frier mig fra mine vrede Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn, du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed, David og hans Æt evindelig.
