Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Til Sangmesteren; af David, Herrens Tjener, som talte Ordene af denne Sang for Herren paa den Dag, Herren havde friet ham fra alle hans Fjenders Haand og fra Sauls Haand.
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Og han sagde: Herre! jeg har dig hjertelig kær, min Styrke!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Herren er min Klippe, min Befæstning og min Frelser; min Gud er min Klippe, paa hvem jeg forlader mig, mit Skjold og mit Frelsens Horn, min faste Borg.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Jeg vil paakalde Herren, som bør loves, saa bliver jeg frelst fra mine Fjender.
Dødens Reb omspændte mig, og Belials Bække forfærdede mig. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Helvedes Reb omgave mig; Dødens Snarer kom over mig. (questioned)
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Da jeg var i Angest, raabte jeg til Herren, ja, jeg raabte til min Gud; han hørte min Røst fra sit Tempel, og mit Raab til ham kom for hans Øren.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Og Jorden bævede og rystede, og Bjergenes Grundvolde skælvede; og de bævede, thi han var vred.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Der opgik Røg af hans Næse, og Ild af hans Mund fortærede; Gløder gnistrede ud af den.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Og han bøjede Himmelen og for ned, og der var Mørkhed under hans Fødder.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Og han for paa Keruben og drog frem, og han fløj paa Vejrets Vinger.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Han satte Mørkhed til sit Skjul, til sit Paulun trindt omkring sig, mørke Vande og tykke Skyer.
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Fra Glansen foran ham fore hans Skyer frem, Hagel og Gløder.
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Og Herren tordnede i Himmelen, og den Højeste udgav sin Røst; der var Hagel og Gløder.
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Og han udskød sine Pile og adspredte dem, og han lod det lyne stærkt og forfærdede dem.
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Da saas Vandenes Leje, og Jordens Grundvolde blottedes ved din Trusel, Herre! ved din Næses Aandes Vejr.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Han udrakte sin Haand fra det høje, han hentede mig, han drog mig op af de store Vande.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Han friede mig fra min stærke Fjende og fra mine Avindsmænd; thi de vare mig for stærke.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
De overfaldt mig i min Modgangs Tid; men Herren var min Understøttelse.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Og han førte mig ud i det frie; han frelste mig, thi han havde Lyst til mig.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Herren vederlagde mig efter min Retfærdighed; han betalte mig efter mine Hænders Renhed.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Thi jeg har bevaret Herrens Veje, og jeg er ikke funden skyldig for min Gud.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Thi alle hans Domme ere for mig, og fra hans Skikke viger jeg ikke.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Men jeg var oprigtig for ham og vogtede mig for min Synd.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Og Herren betalte mig efter min Retfærdighed, efter mine Hænders Renhed for hans Øjne.
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Imod den fromme beviser du dig from; imod den oprigtige Mand viser du dig oprigtig;
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
imod den rene viser du dig ren, og imod den forvendte viser du dig forvendt.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Thi du frelser det elendige Folk, og du fornedrer de høje Øjne.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Thi du bringer min Lampe til at lyse; Herren min Gud opklarer mit Mørke.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Thi ved dig stormer jeg imod en Trop, og ved min Gud springer jeg over en Mur.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Guds Vej er fuldkommen; Herrens Tale er lutret, han er alle dem et Skjold, som tro paa ham.
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Thi hvo er en Gud uden Herren? og hvo er en Klippe uden vor Gud?
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Den Gud, som omgjorder mig med Kraft og gør min Vej fuldkommen,
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
han gør mine Fødder som Hindernes og lader mig staa fast paa mine Høje.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Han vænner mine Hænder til Striden, og mine Arme spænde Kobberbuen.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Og du giver mig din Frelses Skjold, og din højre Haand understøtter mig, og din Nedladelse gør mig stor.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Du gør Rummet vidt under mig for mine Skridt, og mine Ankler vakle ikke.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Jeg forfølger mine Fjender og naar dem og vender ikke tilbage, før jeg har udryddet dem.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Jeg knuser dem, at de ikke kunne staa op; de faldt under mine Fødder.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Og du har omgjordet mig med Kraft til Striden; du bøjede mine Modstandere under mig.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Og du har drevet mig mine Fjender paa Flugt; mine Hadere udryddede jeg.
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
De raabte, men der var ingen Frelser; til Herren, men han svarede dem ikke.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Og jeg støder dem smaa som Støv for Vejret, som Dynd paa Gader fejer jeg dem bort.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Du udfriede mig fra Folkenes Kiv, du satte mig til Hedningernes Hoved, et Folk, som jeg ikke kendte, de tjene mig.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Da deres Øren hørte om mig, adløde de mig, den fremmedes Børn smigrede for mig.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Den fremmedes Børn henvisne; de komme skælvende frem af deres Borge.
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Herren lever, højlovet er min Klippe og højt ophøjet min Frelses Gud,
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
den Gud, som giver mig Hævn, og tvinger Folkene under mig.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Du er den, som udfrier mig fra mine Fjender, du sætter mig i Sikkerhed for mine Modstandere, du redder mig fra Voldsmanden.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Derfor vil jeg bekende dig, Herre! iblandt Hedningerne og lovsynge dit Navn. Stor Frelse beviser han sin Konge og gør Miskundhed imod sin Salvede, imod, David og imod hans Sæd evindelig.
