Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Oración de David. OYE, oh Jehová, justicia; está atento á mi clamor; escucha mi oración hecha sin labios de engaño.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
De delante de tu rostro salga mi juicio; vean tus ojos la rectitud.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Tú has probado mi corazón, hasme visitado de noche; me has apurado, y nada inicuo hallaste: heme propuesto que mi boca no ha de propasarse.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Para las obras humanas, por la palabra de tus labios yo me he guardado de las vías del destructor.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Sustenta mis pasos en tus caminos, porque mis pies no resbalen.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Yo te he invocado, por cuanto tú me oirás, oh Dios: inclina á mí tu oído, escucha mi palabra.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Muestra tus estupendas misericordias, tú que salvas á los que en ti confían de los que se levantan contra tu diestra.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Guárdame como lo negro de la niñeta del ojo, escóndeme con la sombra de tus alas,
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
De delante de los malos que me oprimen, de mis enemigos que me cercan por la vida.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Cerrados están con su grosura; con su boca hablan soberbiamente.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Nuestros pasos nos han cercado ahora: puestos tienen sus ojos para echar[nos] por tierra.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Parecen al león que desea hacer presa, y al leoncillo que está escondido.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Levántate, oh Jehová; prevén su encuentro, póstrale: libra mi alma del malo con tu espada;
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
De los hombres con tu mano, oh Jehová, de los hombres de mundo, cuya parte es en [esta] vida, y cuyo vientre hinches de tu tesoro: hartan [sus] hijos, y dejan el resto á sus chiquitos.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
Yo en justicia veré tu rostro: seré saciado cuando despertare á tu semejanza.
