Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Oye, o! Jehová, la justicia; está atento a mi clamor: escucha mi oración, hecha sin labios de engaño.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
De delante de tu rostro salga mi juicio: vean tus ojos la rectitud.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Tú has probado mi corazón; me has visitado de noche; refinásteme, y no hallaste: lo que pensé no pasó mi boca.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Para las obras humanas, por la palabra de tus labios yo observé los caminos del violento.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Sustenta mis pasos en tus caminos, porque mis pies no resbalen.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Yo te he invocado, por cuanto tú me oyes, o! Dios; inclina a mí tu oreja, oye mi palabra.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Haz maravillosas tus misericordias, salvador de los que en ti confían, de los que se levantan contra tu diestra.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Guárdame como a lo negro de la niñeta del ojo, escóndeme con la sombra de tus alas.
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
De delante de los malos que me oprimieron: de mis enemigos que me cercan por la vida.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Cerrados con su grosura: con su boca hablan soberbiamente.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Nuestros pasos nos han cercado ahora: ponen sus ojos para tender nos a tierra;
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Parecen al león que desea hacer presa: y al leoncillo que está escondido.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Levántate, o! Jehová; anticipa su rostro: póstrale: escapa mi alma del malo con tu espada;
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
De los varones con tu mano, o! Jehová: de los varones de mundo cuya parte es en esta vida: cuyo vientre hinches de tu tesoro: hartan sus hijos, y dejan la resta a sus chiquitos.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
Yo en justicia veré tu rostro: hartarme he cuando despertare a tu semejanza.
