Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Psalm: Oratio David. Exaudi Domine iustitiam meam: intende deprecationem meam. Auribus percipe orationem meam, non in labiis dolosis.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
De vultu tuo iudicium meum prodeat: oculi tui videant aequitates.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Probasti cor meum, et visitasti nocte: igne me examinasti, et non est inventa in me iniquitas.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Ut non loquatur os meum opera hominum: propter verba labiorum tuorum ego custodivi vias duras.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Perfice gressus meos in semitis tuis: ut non moveantur vestigia mea.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Ego clamavi, quoniam exaudisti me Deus: inclina aurem tuam mihi, et exaudi verba mea.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Mirifica misericordias tuas, qui salvos facis sperantes in te.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
A resistentibus dexterae tuae custodi me, ut pupillam oculi. Sub umbra alarum tuarum protege me:
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
a facie impiorum qui me afflixerunt. Inimici mei animam meam circumdederunt,
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
adipem suum concluserunt: os eorum locutum est superbiam.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Proiicientes me nunc circumdederunt me: oculos suos statuerunt declinare in terram.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Susceperunt me sicut leo paratus ad praedam: et sic catulus leonis habitans in abditis.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Exurge Domine, praeveni eum, et supplanta eum: eripe animam meam ab impio, frameam tuam
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
ab inimicis manus tuae. Domine a paucis de terra divide eos in vita eorum: de absconditis tuis adimpletus est venter eorum. Saturati sunt filiis: et dimiserunt reliquias suas parvulis suis.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
Ego autem in iustitia apparebo conspectui tuo: satiabor cum apparuerit gloria tua.
