Zsoltárok 17

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

Mictam di Davide O SIGNORE, ascolta la giustizia, attendi al mio grido, Porgi l'orecchio alla mia orazione, [che io ti fo] senza labbra di frode.

2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Proceda il mio giudicio dalla tua presenza; Gli occhi tuoi veggano le diritture.

3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

Tu hai provato il mio cuore, tu [l]'hai visitato di notte; Tu mi hai messo al cimento, e non hai trovato [nulla]; La mia bocca non trapassa il mio pensiero.

4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Nelle opere degli uomini, per la parola della tue labbra, Io mi son guardato dalle vie de' violenti.

5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Sostieni i miei passi ne' tuoi sentieri, Acciocchè i miei piedi non vacillino.

6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Io t'invoco, o Dio, perciocchè tu mi esaudisci; Inchina a me il tuo orecchio, ascolta le mie parole.

7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Dimostra maravigliose le tue benignità, O tu, che, con la tua destra, salvi quelli che si confidano [in te], Da quelli che si levano [contro a loro].

8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Guardami come la pupilla dell'occhio, Nascondimi sotto l'ombra delle tue ale,

9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

D'innanzi agli empi che mi disertano; E [d'innanzi] a' miei mortali nemici [che] mi circondano.

10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Son tutti massicci di grasso, Parlano altieramente colla lor bocca.

11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Ora c'intorniano, [seguitandoci] alla traccia; Mirano con gli occhi, per atterrar[ci];

12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Somigliano un leone che brama di lacerare; E un leoncello che dimora in nascondimenti.

13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Levati, o Signore, va' loro incontro per affrontarli; abbattili; Riscuoti l'anima mia dall'empio [col]la tua spada;

14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

O Signore, [riscuotila col]la tua mano dagli uomini, dagli uomini del mondo, La cui parte [è] in [questa] vita, E il cui ventre tu empi delle tue conserve; Onde i [lor] figliuoli son saziati, E lasciano il lor rimanente a' lor piccoli fanciulli.

15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Quant'[è] a me, per giustizia vedrò la tua faccia; Io sarò saziato della tua sembianza, quando io mi risveglierò.