< Zsoltárok 17 >

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Ihooya rĩa Daudi Wee Jehova, ta igua gũthaithana gwakwa kwa ũthingu; thikĩrĩria gũkaya gwakwa. Tega gũtũ ũigue ihooya rĩakwa, tondũ rĩtiumanĩte na mĩromo ya maheeni.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Ituĩro rĩakwa rĩa kĩhooto nĩrĩkiume kũrĩ wee; maitho maku nĩmakĩone o ũndũ ũrĩa wagĩrĩire.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
O na ũngĩthuthuuria ngoro yakwa na ũnduĩrie ũtukũ, o na ũngĩngeria, ndũrĩ ũndũ mũũru ũngĩona; nĩnduĩte atĩ ndikehia na kanua gakwa.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Ha ũhoro wa ciĩko cia andũ, na ũndũ wa uuge wa mĩromo yaku niĩ ndũũrĩte ndĩrigagĩrĩria njĩra cia andũ arĩa mendete haaro.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Makinya makwa nĩmarũmĩtie njĩra ciaku; magũrũ makwa matirĩ matenderũka.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Wee Mũrungu, ngũkayagĩra tondũ nĩũnjĩtĩkaga; ndegera gũtũ na ũigue ihooya rĩakwa.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Tũma magegania ma wendo waku mũnene monekane, Wee ũhonokanagia na guoko gwaku kwa ũrĩo arĩa moragĩra harĩwe kuuma kũrĩ thũ ciao.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Menyagĩrĩra niĩ ta kĩũma kĩa riitho rĩaku; hitha kĩĩruru-inĩ kĩa mathagu maku
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
ndigakorwo nĩ andũ arĩa aaganu arĩa maatharĩkagĩra, na kuuma kũrĩ thũ cia muoyo wakwa iria cindigiicĩirie.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Nĩmahinganĩtie ngoro ciao nyũmũ, na tuo tũnua twao tũkaaria na mwĩgaatho.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Maahĩtĩte, rĩu nĩmandigiicĩirie, mangũũrĩire maitho, mone mweke wa kũnũnda.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Mahaana ta mũrũũthi ũhũtĩire ndĩa yaguo, makahaana ta mũrũũthi mũnene woheirie kĩrĩa ũrenda kũnyiita.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Arahũka, Wee Jehova, mangʼethere, ũmahoote; ndeithũra na rũhiũ rwaku rwa njora kuuma kũrĩ andũ arĩa aaganu.
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
Wee Jehova, honokia na guoko gwaku kuuma kũrĩ andũ ta acio, ũũhonokie kuuma kũrĩ andũ a thĩ ĩno arĩa irĩhi rĩao rĩrĩ o muoyo-inĩ ũyũ tũrĩ. Ũniinagĩra andũ arĩa wendete ngʼaragu ũkamahũũnia; ciana ciao irĩ na cia kũigana, na nĩmaigagĩra ciana cia ciana ciao mũthiithũ.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
Na niĩ-rĩ, nĩngeyonera ũthiũ waku na ũthingu; rĩrĩa ngokĩra-rĩ, nĩngaĩiganwo nĩgũkuona ũrĩa ũtariĩ.

< Zsoltárok 17 >