Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Prière de David. Éternel! écoute ma juste cause; sois attentif à mon cri; prête l'oreille à la prière que je te fais, avec des lèvres sans fraude!
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Que mon droit paraisse devant ta face; que tes yeux voient mon intégrité!
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Tu as sondé mon cœur, tu m'as visité la nuit; tu m'as éprouvé, tu ne trouves rien; ma parole ne va pas au-delà de ma pensée.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Quant aux actions des hommes, suivant la parole de tes lèvres, je me suis gardé des voies de l'homme violent.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Mes pas sont affermis dans tes sentiers, mes pieds ne chancellent point.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Je t'invoque, car tu m'exauces, ô Dieu! Incline ton oreille vers moi, écoute ma parole!
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Rends admirables tes bontés, ô toi, dont la droite délivre de leurs adversaires ceux qui se retirent vers toi!
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Garde-moi comme la prunelle de l'œil; couvre-moi sous l'ombre de tes ailes,
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
Contre ces méchants qui m'oppriment, contre mes ennemis mortels qui m'environnent!
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Ils ferment leur cœur endurci; leur bouche parle avec fierté.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Déjà ils entourent nos pas; ils nous épient pour nous jeter à terre.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Ils ressemblent au lion qui ne demande qu'à déchirer, au lionceau qui se tient en embuscade.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Lève-toi, Éternel! préviens-le, renverse-le; délivre mon âme du méchant par ton épée!
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
Par ta main, ô Éternel, délivre-la des hommes, des hommes de ce monde, dont le partage est dans cette vie, dont tu remplis le ventre de tes biens; leurs fils sont rassasiés, et ils laissent leurs restes à leurs petits enfants.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
Mais moi, dans la justice je verrai ta face; je serai rassasié de ton image, quand je me réveillerai.
