Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
A Prayer of David. Hear, O Yahweh, the right, Attend to my loud cry, Give ear unto my prayer, on lips that would not deceive:
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
From before thee, let my sentence come forth, Thine eyes, behold with equity.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Thou hast tested my heart, hast made inspection by night, hast refined me until thou couldst find nothing, Had I devised evil, my mouth should not have transgressed:
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
As for the workings of men, By the word of thy lips, have, I, taken heed of the paths of the violent one.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Thou hast held fast my goings on to thy ways, My footsteps have not been shaken:
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
I, have called upon thee, for thou wilt answer me, O GOD, —Incline thine ear unto me, Hear thou my speech:
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Let thy lovingkindness be distinguished, thou Saviour of such as seek refuge from them who lift themselves up against thy right hand.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Guard me, as the pupil of the eye, —Under the shadow of thy wings, wilt thou hide me:
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
From the face of lawless ones who have treated me with violence, the foes of my soul, who come round against me:
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Their own fat [heart], have they shut up, —With their mouth, have they spoken proudly.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
As for our own goings, now, have they surrounded us, —Their eyes, they fix, bending to the earth:
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
His likeness, is as a lion, that longeth to rend, and as a young lion, lurking in secret places.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Rise, Yahweh! Confront his face, Bring him down, Deliver my soul from the lawless one [who is] thy sword:
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
From men [who are] thy hand, O Yahweh, From the men of this age, whose portion, is among the living, and, with thy treasure, thou fillest their bosom, —They must be satisfied with sons, And must leave their abundance to their children: —
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
I, in righteousness, shall behold thy face, Shall be satisfied when awakened by a vision of thee.
