Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
A Prayer of David. Hear the right, O LORD, attend unto my cry; give ear unto my prayer, that goeth not out of feigned lips.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Let my sentence come forth from thy presence; let thine eyes look upon equity.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Thou hast proved mine heart; thou hast visited me in the night; thou hast tried me, and findest nothing; I am purposed that my mouth shall not transgress.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
As for the works of men, by the word of thy lips I have kept me from the ways of the violent.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
My steps have held fast to thy paths, my feet have not slipped.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
I have called upon thee, for thou wilt answer me, O God: incline thine ear unto me, [and] hear my speech.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Shew thy marvelous lovingkindness, O thou that savest them which put their trust [in thee] from those that rise up [against them], by thy right hand.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Keep me as the apple of the eye, hide me under the shadow of thy wings,
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
From the wicked that spoil me, my deadly enemies, that compass me about.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
They are enclosed in their own fat: with their mouth they speak proudly.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
They have now compassed us in our steps: they set their eyes to cast [us] down to the earth.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
He is like a lion that is greedy of his prey, and as it were a young lion lurking in secret places.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Arise, O LORD, confront him, cast him down: deliver my soul from the wicked by thy sword;
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
From men, by thy hand, O LORD, from men of the world, whose portion is in [this] life, and whose belly thou fillest with thy treasure: they are satisfied with children, and leave the rest of their substance to their babes.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
As for me, I shall behold thy face in righteousness: I shall be satisfied, when I awake, with thy likeness.
