Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
A prayer of David. Listen, O Lord, to my innocence; attend to my piercing cry. Give heed to my prayer out of lips unfeigned.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Let my vindication come from you, your eyes see the truth.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
When you test my heart when you visit at night, and assay me like silver – you can find no evil. I am determined that my mouth should not lie.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
I gave earnest heed to the words of your lips.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
My steps have held fast to the paths of your precepts and in your tracks have my feet never stumbled.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
So I call you, O God, with assurance of answer; bend down your ear to me, hear what I say.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Show your marvellous love, you who save from enemies those who take refuge at your right hand.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Keep me as the apple of the eye, hide me in the shelter of your wings.
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
From wicked people who do me violence, from deadly foes who crowd around me.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
They have closed their hearts to pity, the words of their mouths are haughty.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Now they dog us at every step, keenly watching, to hurl us to the ground,
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
like a lion, longing to tear, like a young lion, lurking in secret.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Arise, Lord, face them and fell them. By your sword set me free from the wicked,
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
by your hand, O Lord, from those – whose portion of life is but of this world. But let your treasured ones have food in plenty may their children be full and their children satisfied.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
In my innocence I will see your face, awake I am filled with a vision of you.
