Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
A PRAYER OF DAVID. Hear, O YHWH, righteousness, attend my cry, Give ear [to] my prayer, without lips of deceit.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
My judgment goes out from before You; Your eyes see uprightly.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
You have proved my heart, You have inspected by night, You have tried me, You find nothing; My thoughts do not pass over my mouth.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
As for doings of man, Through a word of Your lips I have observed The paths of a destroyer;
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
To uphold my goings in Your paths, My steps have not slipped.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
I called You, for You answer me, O God, incline Your ear to me, hear my speech.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Separate Your kindness wonderfully, O Savior of the confiding, By Your right hand, from withstanders.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Keep me as the apple, the daughter of the eye; Hide me in the shadow of Your wings,
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
From the face of the wicked who spoiled me, [From] my enemies in soul who go around against me.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
They have closed up their fat, Their mouths have spoken with pride:
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
“Our steps have now surrounded [him]”; They set their eyes to turn aside in the land.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
His likeness as a lion desirous to tear, As a young lion dwelling in secret places.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Arise, O YHWH, go before his face, Cause him to bend. Deliver my soul from the wicked, Your sword,
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
From men, Your hand, O YHWH, From men of the world, their portion [is] in life, And [with] Your hidden things You fill their belly, They are satisfied [with] sons, And have left their abundance to their sucklings.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
I—in righteousness, I see Your face; I am satisfied, in awaking, [with] Your form!
