Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
“A prayer of David.” Hear, O Lord, [the cause of] righteousness, attend unto my entreaty, give ear unto my prayer, coming from lips without deceit.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Let from thy presence my sentence come forth; let thy eyes behold what is right.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Thou hast proved my heart; thou hast thought of me in the night; thou hast refined me—thou couldst find nothing: my purpose doth not pass beyond [the words of] my mouth.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Among the deeds of men did I observe, by the word of thy lips, the paths of the dissolute.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
My steps held firmly to thy tracks, [and] my footsteps did not slip.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
I call on thee, for thou wilt answer me, O God: incline thy ear unto me, hear my speech.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Show marvelously thy loving-kindnesses, O thou that savest those who put their trust [in thee] from those that rise up [against them] by thy right hand.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Keep me as the apple of the eye; conceal me under the shadow of thy wings,
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
From the wicked that despoil me, my enemies, who, to take my life, compass me about.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
They are enclosed in their own fat: with their mouth they speak proudly.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
On our steps they now encompass us: they direct their eyes to turn aside in the land.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Every man is just like a lion that is greedy to tear his prey, and like a young lion lurking in a covert.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Arise, O Lord, prevent him, cast him down; deliver my soul from the wicked, who is thy sword, —
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
From these men—thy hand—O Lord, from the men of this world, whose portion is in this life, and whose belly thou fillest with thy hidden treasure: they have children in plenty, and leave the rest of their substance to their babes.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
As for me, in righteousness shall I behold thy face: I shall be satisfied, when I awake, with contemplating thy likeness.
