Zsoltárok 17

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

Patalinghugi, Oh Jehova, ang matarung, patalinghugi ang akong pagtu-aw; Patalinghugan mo ang akong pagampo nga wala magagula sa mga ngabil nga malimbongon.

2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Patunghaa ang akong hukom gikan sa imong presencia; Ipatan-aw sa imong mga mata ang katul-id.

3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

Ikaw nagsulay sa akong kasingkasing; nagdu-aw ka kanako sa kagabhion; Nasulayan mo ako, ug walay dautan nga hingkaplagan mo; Gisaad ko nga ang akong baba dili magalapas.

4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Mahatungod sa mga buhat sa mga tawo, pinaagi sa pulong sa imong mga ngabil Naglikay ako sa mga dalan sa mga malupigon.

5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Ang akong mga lakang nanagpadayon sa imong mga alagianan, Ang akong mga tiil wala mahadalin-as.

6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Ako nagtawag kanimo, kay ikaw motubag kanako, Oh Dios: Ikiling kanako ang imong igdulungog, ug patalinghugi ang akong pulong.

7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Ipakita ang imong katingalahan nga mahigugmaong-kalolot, Oh ikaw nga nagaluwas pinaagi sa imong toong kamot, kanila nga nagadangup kanimo Gikan niadtong mga mingtindog batok kanila.

8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Bantayan mo ako ingon sa kalimutaw sa mata: Tagoon mo ako sa ilalum sa landong sa imong mga pako,

9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

Gikan sa mga dautan nga nanglupig kanako, Gikan sa mga mabangis ko nga mga kaaway, nga nagalibut kanako.

10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Nalukban (sila) sa kaugalingon nilang tambok: Uban sa ilang baba nagasulti (sila) sa pagkamapahitas-on.

11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

(Sila) karon nanaglibut kanamo sa among mga lakang; (Sila) nanagtutok sa ilang mga mata aron sa pagbanlod, kanamo sa yuta.

12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Siya sama sa leon nga nagahinamhinam sa iyang tukbonon, Ug ingon sa leon nga itoy nga nagahupo sa mga dapit nga tago.

13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Tumindog ka, Oh Jehova, Asdangon mo siya, ilambos mo siya: Luwason mo ang akong kalag gikan sa dautan, pinaagi sa imong espada;

14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

Gikan sa mga tawo, pinaagi sa imong kamot, Oh Jehova, Gikan sa mga tawo sa kalibutan, kansang bahin ania niining kinabuhia, Ug kansang tiyan gibusog mo sa imong bahandi: (Sila) nangabusog sa mga anak, Ug igabilin nila ang salin sa ilang bahandi ngadto sa ilang mga bata.

15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Mahatungod kanako magatan-aw ako sa imong nawong sa pagkamatarung; Matagbaw ako, sa diha nga mahigmata ako, sa pagtan-aw sa imong dagway.