Zsoltárok 17

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

Ang pag-ampo ni David. Paminawa ang akong paghangyo sa katarong, O Yahweh; patalinghogi ang akong pagpakitabang! Dungga ang pag-ampo gikan sa akong ngabil nga wala manglimbong.

2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Tugoti ang akong pagpamatuod magagikan sa imong presensya; tugoti nga makita sa imong mga mata kung unsa ang husto!

3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

Kung sulayan mo ang akong kasingkasing, kung duawon mo ako sa kagabhion, putlion mo ako ug wala nay makaplagan nga bisan unsang daotang mga laraw; ang akong baba wala nay kalapasan.

4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Sa mga binuhatan sa katawhan, pinaagi kini sa pulong sa imong ngabil nga naglikay ako gikan sa pamaagi sa mga masupilon.

5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Ang akong mga lakang nagsubay gayod sa imong agianan; wala gayod nadalin-as ang akong mga tiil.

6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Nagtawag ako kanimo, kay tubagon mo ako, O Dios; Patalinghogi ako ug paminawa sa dihang mosulti ako.

7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Ipakita ang imong matinud-anong kasabotan sa katingalahang paagi, giluwas mo kadtong midangop kanimo pinaagi sa imong tuong kamot gikan sa ilang mga kaaway!

8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Panalipdi ako sama sa kalimutaw sa imong mata; tagoi ako ilalom sa landong sa imong mga pako

9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

gikan sa presensya sa mga daotan nga naghasmag kanako, sa akong mga kaaway nga nag-alirong kanako.

10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Wala gayod silay kaluoy kang bisan kinsa; pagkamasigarbohon sa ilang mga baba.

11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Gialirongan nila ang akong mga lakang. Gitutok nila ang ilang mga mata aron sa pagpatumba kanako ngadto sa yuta.

12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Sama (sila) sa liyon nga naghinamhinam na nga motukob sa iyang tukbonon, sama sa batan-ong liyon nga nagpahipi sa mangiob nga mga dapit.

13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Barog, O Yahweh! Sulonga (sila) Ipalukapa (sila) Luwasa ang akong kinabuhi gikan sa mga daotan pinaagi sa imong espada!

14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

Luwasa ako gikan sa mga tawo pinaagi sa imong kamot, O Yahweh, gikan sa mga tawo niining kalibotana kansang kauswagan anaa lamang niining kinabuhia! Pagabusgon mo ang tiyan niadtong mga bililhon kanimo uban ang mga bahandi; makabaton (sila) ug daghang kaanakan ug igabilin ang ilang katigoyanan sa ilang kaanakan.

15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Alang kanako, tan-awon ko ang imong panagway sa pagkamatarong; matagbaw ako, sa akong pagmata, sa pagkakita kanimo.