Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Varuj me, oh Bog, kajti vate polagam svoje trdno upanje.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
O moja duša, Gospodu si rekla: »Ti si moj Gospod. Moja dobrota se ne razteza do tebe,
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
temveč k svetim, ki so na zemlji in k odličnim, v katerih je vse moje zadovoljstvo.«
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Njihove bridkosti se bodo pomnožile, ki hitijo za drugim bogom. Njihovih krvavih pitnih daritev ne bom daroval niti njihovih imen ne bom jemal na svoje ustnice.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Gospod je delež moje dediščine in moje skodelice. Ti ohranjaš mojo usodo.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Vrvice so mi padle na prijetnih krajih; da, lepo dediščino imam.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Blagoslavljal bom Gospoda, ki mi je dal nasvet. Moja notranjost me prav tako poučuje v nočnih obdobjih.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Vedno sem pred seboj postavljal Gospoda; ker je pri moji desnici, ne bom omajan.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Zato je moje srce veselo in moja slava se razveseljuje; tudi moje meso bo počivalo v upanju.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Kajti moje duše ne boš pustil v peklu niti ne boš trpel, da bi tvoj Sveti videl trohnobo. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Pokazal mi boš stezo življenja. V tvoji prisotnosti je polnost radosti, pri tvoji desnici so zadovoljstva na vékomaj.
